Erre a kenyérre teljesen rákattantam. Annyira imádom, mivel minden egyes falat ropog. Rengeteg csücske van és szerintem nagyon mutatós. Még melegében mindig elfogy. A neve a búzakalászra utal, az aratási ünnepek alkalmával kerül a franciák asztalra. Nálunk semmi ünnepre nincs szükség az elkészítéséhez. Főleg azok fogják szeretni, akik olyanok mint én, hogy a friss kenyér ropogós héját imádják és a csücske a mindenük.
Én most egy nagyon egyszerű alaptésztából sütöttem, de ezt mindenki kedvére változtathatja. A formázását belinkeltem az elkészítésnél.
Hozzávalók 2 db.
40 dkg liszt + a szóráshoz
2 dkg élesztő
1 csapott evőkanál só
2,5 dl. langyos víz
1 k.k. cukor
mák a szóráshoz
Elkészítés
A lisztet szórjuk egy nagy tálba. A közepére nyomjunk lyukat és ebbe öntsünk langyos vizet, morzsoljuk rá az élesztőt és a cukrot. Takarjuk le és várjuk meg amíg felpezseg az élesztő. Ezek után körbe, körbe kezdjük el összedolgozni. Adjuk hozzá a sót és a maradék vizet. Alaposan dagasszuk ki a tésztát, majd fedjük le és pihentessük legalább fél órát.
Amikor kétszeresére dagadt a tészta, borítsuk lisztezett deszkára, kicsit gyúrjuk át, majd vegyük ketté a tésztát.
A megfelezett tésztából sodorjunk hosszú rudakat és ollóval vagdossuk be. Itt a link, ahol pontosan látjátok a folyamatot. Nem készítettem fázisképeket, mert a linken tökéletesen szemléltetik.
Lehet minden dekoráció nélkül elkészíteni, akkor vastagon lisztezzük meg, vagy mákkal, szezámmal megszórni a levizezett tésztát.
Gáztepsit fordítsuk fel és sütőpapírral fedjük be, érdemes itt elkészíteni a kalászokat, mert így nem kell átemelni és biztosan nem sérülnek.
210 fokos sütőben, aminek az aljára forró vizet tettem 20 perc alatt aranybarnára sült.
Érdemes kipróbálni, izgalmasabbá teszi a hétköznapi vacsikat.
