MEGNYÍLT BUDAPESTEN AZ ELSŐ DEEP DESH PIZZÁZÓ / I55 American Bar & restorant

deep dish pizza

Cím: Budapest Bajcsy Zsilinszky út 70

Facebook oldaluk Itt található.

Május 25.én megnyitott az I55 American Bar & Restaurant. Azon szerencsések egyike vagyok, aki még a nyitás előtti nap végigkóstolhatta az ínycsiklandozó menüsort.

Az étterem egy útról kapta a nevét és az út által érintett államokból kínál ízelítőt a betérőnek, de a fő attrakció a Chicago pizza.

Az I55  (55-ös országos autópálya) az Amerikai Egyesült Államok középső részén, Észak-Déli irányban szeli át az országot. Lousiana államból indul és Chicago-ban  ér véget. Útja során 6 államot érint és 1550 km. hosszú.

I55 bár

Oké, a név már stimmel, de mi a fene az a deep dish pizza ?

Mitől más ez a pizza, mint nápolyi társa?

A gyökerek itt is Olaszországba nyúlnak vissza, egy bizonyos Ike Sewell nevű olasz úriember nagymamájáig, aki unokájának minden vasárnap pizzapitét sütött. Sewell még a XX. század elején változtatta állandó lakhelyét Chicagóra, és hamar kitalálta, hogy az addig méltánytalanul a harapnivaló kategóriába sorolt pizzát ideje lenne a teljesértékű étkezések közé emelni, így megalkotta a deep dish pizzát, és 1943-ban megnyitotta első pizzériáját, amit praktikusan Pizzeria Uno névre keresztelt. A pizzának gyorsan híre ment a szelek városában, így hamar franchise lett az Uno-ból, majd a ‘70-es évektől egyre több deep dish pizzéria nyitott meg - alapítóik persze először egytől-egyig az Uno-ban voltak szakácsok sokszor évtizedeken keresztül. Az Uno egyébként kifejezetten büszke erre, nincsen bennük harag a vetélytársakkal szemben, ami tökéletesen tükrözi a tengerentúliak példaértékű életszemléletét.

A deep dish pizza egyik legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy legalább 5 centi magas, akárcsak egy pite - a tésztája ennek ellenére vékony és könnyű. A vastagságát annak a magas peremű acél serpenyőnek (innen a 'deep dish' elnevezés) köszönheti, melyben a pizzát sütik: ennek a falára kanyarítják fel a tésztát és ebbe pakolják, mint egy tálba jó gazdagon a feltéteket. Csalóka is lehet emiatt, hiszen az emberek ma már legyintenek egy 26 cm-es pizza hallatán, mondván, hogy azzal nem lehet jól lakni, de ez esetben a 26 centi átmérő két kilónyi “anyagot” rejt (amiből fél kiló csak sajt), így bőségesen elég 2, akár 3 személy jóllakásához is. Az I55-ben 3 méretben lehet majd kérni a deep dish pizzákat, a kicsi a már említett 26 cm-es 2 kg, a közepes 3-4 személy számára elegendő, 32 cm és majdnem 3 kiló, a nagy pedig 4-5 fő részére is kitesz egy fullos vacsit: 36 cm és több mint 3 és fél kilót nyom. A grátisz negyedik méret a 18 centi átmérőjű egyszemélyes pizza, ami az ebédajánlatban lesz elérhető munkanapokon 11:30 és 16:00 között.

Vastagsága és az “anyagmennyiség” miatt a deep dish pizzát hagyományos társánál hosszabb ideig, csaknem 25 percig sütik 220-230 fokon - a "megszokott elrendezéssel" ez idő alatt a sajt és az egyéb toppingok megégnének. Ezért van, hogy a Chicago-stílus a feltéteket fordított sorrendben, úgymond fejjel lefelé pakolja egymásra: a tésztát gazdagon teríti be a mozzarella és cheddar keveréke, erre kerülnek a kiváló minőségű húsok, majd a friss zöldségek, az egészet pedig fűszeres paradicsomszósz borítja be. Az összhatást parmezán szórás teheti még izgalmasabbá, ami rendre csavar még egyet a teljes ízhatáson.

Szóval megér egy misét ez a pizza.

A pizza mellett persze más ételek is az étlapra kerültek, pl. New Orleans-ból a jambalayát is megízlelheti a betérő, de burgerekből és hatalmas húsokból is nagy a választék. Személyes kedvencem a a házi nachos tál volt pulled pork feltéttel.

jambalaja

LUXUS ÉLVEZET A SUSHI SEI-BEN

Seiichi Kusumoto

Hála a sok nyitott és világ-járta üzlettulajdonosnak, Budapesten a bőség zavarával küzd az ember, ha étterembe szeretne menni. Egyre több a színvonalas, minden igényt kielégítő, kényeztető, luxus színvonalú étkező hely, ahol egy kicsit belekóstolhatunk más nemzetek kultúrájába.

Sasóval japán terveink voltak. De melyik????  Az Újudvarból átköltözött másik helyre a Sushi Sei, így kíváncsiak  voltunk arra, hogy milyen az új arca. Miért éppen ez??? Hát, mert hitelesnek tűnt és be is igazolódott a sejtés. Amikor külföldön tartózkodom, mindig az orrom után megyek. Széles ívben elkerülöm azokat a helyeket, ahol messzi távolságból látszódnak a hülye turistákat hívogató táblák. Keresem az olyan éttermeket, ahol szívesen tartózkodnak a helyiek,   és minden sallangtól mentes a külső. Ezeken az eldugott helyeken lehet a legjobb ételeket elfogyasztani és egy kicsit elkalandozni más országok szokásaiba. Ezt most azért írtam le, mert a hitelességhez tartozik a nem hivalkodó külső, a letisztult, igényes belsőkialakítás, a látványkonyhát uraló Sei séf karizmatikus jelenléte és az étteremben tartózkodó japán vendégek. Az embernek tényleg az az érzése támad, hogy több ezer kilométerrel távolabbi vidékre tévedt, amikor belép az üzlet ajtaján.

A személyzet kedvesen fogad minket, elkérik a kabátokat, leültetnek minket egy elbűvölő kis szeparéba, majd pirított rizzsel ízesített zöld teával kínálnak. Ötletesek ezek a kis boxok, teljesen elkülönülhetünk, ha éppen arra vágyunk, mi most ezt választottuk.
Megérkeznek az étlapok, belenézek és megnyugvással tapasztalom, hogy remek fotók segítik a nem könnyű választást a széles kínálatból.
A személyzet szinte észrevehetetlenül sürög-forog körülöttünk, minden kérdésünkre kielégítő, intelligens válaszokat kapunk. Meg kell hagyni remekül végzik a dolgukat az itt dolgozók, egyáltalán nem zavaró, inkább felüdülés ebben a felfordult világban a diszkrét, csendes udvariasságuk.
Szerencsére segítséget kapunk az ételek kiválasztásához, szeretnénk minél több finomságot kipróbálni, így a hozzáértőkre bízzuk magunkat.

szezámos lazac gumaii

Az ételek készülnek, közben gyönyörűséges kerámiákon kapunk egy előételt, hogy élvezetesebb legyen a várakozás.
Ínycsiklandó a szezámmagos lazac, de a két pálcika láttán reménytelennek látszó vállalkozásnak tűnik eme finom falatkák számba juttatása. Szerencsére lábujjhegyen járó figyelmes kis felszolgálóhölgyünk már hozza is azt a nagyon okos kis műanyag pöcköt, amivel rögzíteni lehet a pálcikákat, hogy ne kalimpáljanak szerteszét. Így már rendben a komfortérzet, sőt időnként képes vagyok 1-1 falatot a számba tuszkolni, boldogság van.
Ideje lenne már megtanulnom pálcikával étkezni.

Megint helyes tálkák érkeznek, bennük Miso leves algával tofuval, saláta, rizs és az ínycsiklandó válogatás (grillezett lazac, sashimi, tintahal tempura, makik) .

 Lunch Bento

Hihetetlen, de pálcikával legyűrtem a levest, majd mindenből kóstolgatok és megdöbbenve tapasztalom, hogy a tálról a nyers lazac vált kedvencemmé, amit wasabival elkevert szójaszószba mártogatva illik elfogyasztani. Most jöttem rá, hogy micsoda különbség van a nagyon friss és a friss hal között. Leírhatatlan az állaga, az íze, ezt ki kell próbálni. Sokan irtóznak a nyers hal elfogyasztásától, ami érthető, hiszen a bevásárlóközpontokban néha igen gyalázatos állapotok uralkodnak a halstandokon és az orrfacsaró bűz mutatja az utat, hogy merre kerüljük el őket. De itt legyünk bátrak, próbáljuk ki és fantasztikus élményben lesz részünk.
A makik is gyorsan, könnyen csúsztak.

Sake- Avocado maki

Aztán már az ember gyomra kezdi elérni kapacitásának maximumát, amikor Sasó kedvet kap egy igen tartalmas leves megízlelésére. Kis adagot kértünk ketten, isteni finom, de még így is maradt belőle amit egyből elcsomagolnak, hogy otthon se maradjon éhen a család. Ez a Sei Nabe leves udon tésztával, rákkal, friss zöldségekkel, kagylóval.... és még számtalan finomsággal megpakolva. Érdekessége a kissé édeskés íze, amit remekül ellensúlyoz a mellé tálalt kimchi, ami egy erjesztett, ropogós káposzta és egy remek fűszerkeverék a sicsimi (japán hét-fűszer).

Sei Nabe

kimchi (csípős, erjesztett káposzta)

Sicsimi (hét-fűszer keverék)

Era és a leves

Hogy néz már ki egy ilyen mesébe illő lakoma desszert nélkül?
Tanakodunk, aztán kiegyezünk abban, hogy ketten egyet megkóstolunk. Hosszas nézelődés, hogy melyiket is, hiszen pompásan mutat mindegyik. Ezek nem autentikus édességek, hanem a mi ízlésünkhöz igazodnak, de mindegyikben található egy kis csavar. Végül letesszük a voksunkat egy zöld teás mini sajttorta mellett. Életem egyik legfinomabb sajttortája volt, ezt sem lett volna szabad kihagyni.

sajttorta

 Itt azért annyit megemlítenék, hogy minden apró kis részletre odafigyelnek az étteremben, viszont az édességek mind tartalmaznak tejterméket. Drága Sasókámnál nem régiben megállapítottak egy kis intoleranciát a tejtermékekkel szemben, ezért nem fogyaszthatja őket. A mai világban sajnos elég sokan küzdenek laktóz és gluténérzékenységgel, ezért jó lenne, ha szerepelnének az étlapon számukra is élvezhető finom desszertek, mert különben kénytelen az ember gyorsan betermelni az egészet, amíg a másik sóvárgó tekintettel követi minden egyes falat útját.
Tényleg csodálatos élményben volt részünk. Kicsit még beszélgetünk, sziesztázunk és erőt gyűjtünk a távozáshoz. Kifelé menet megakad a szemem egy helyes kis játszószobán, amit azért rendeztek be, hogy a kisgyerekekkel érkezők is felhőtlenül ellazulva élvezhessék az itt-tartózkodást.

gyerekekre gondolva

Csak azt bánom, hogy kicsit felkészületlenül érkeztem ide és nem voltam felfegyverkezve fényképezőgéppel és kénytelen voltam a telefonomat használni, ami lássuk be nem készít profi képeket. Egy kicsit méltatlannak érzem a fotók minőségét a hely szelleméhez mérten, de következő látogatásom során majd pótlom a hiányosságokat és lecserélem őket.
Aztán most még kedvet is kaptam a makitekerés tanulmányozásához, ezért eldöntöttem, hogy be fogok nevezni az étterem egyik workshop- jára.

szeparé

vendégtér

A látogatás időpontja: 2015 november 26. 14 óra

A helyszín :  Sushi Sei 1036 Budapest Bécsi út 58

Asztalfoglalás: 06 30 43 50 567

Asztalfoglalás esetén biztosít az étterem parkolóhelyet!

Az üzlet facebook oldala:

https://www.facebook.com/SushiSeiEtterem/?fref=ts

Az étterem honlapja:

http://sushisei.hu/aboutus

MEGKÓSTOLTUK AZ ÚJ KÜLSŐBE BÚJT MACESZ BISTROT

Látogatás időpontja 2015. április 9. 14 óra

Helyszín: Macesz Bistro

Cím: 1072 Budapest, Dob utca 26

Asztalfoglalás: 06 30 499 55 85

Facebook: https://www.facebook.com/maceszhuszar

Kedvenc belvárosi negyedem a hétker még 2013-ban gazdagabb lett a Macesz Huszárral, de a tulajdonosok úgy gondolják nem árt gyakorta frissülni, ezért új nevet és új megjelenést kapott - meg kell hagyni jól áll neki. Bizonyos értelemben hűek maradtak a zsidó és romkocsma negyedben megszokott stílushoz, de az étlap modernebb lett, a csipketerítőket leváltotta a ropogósra vasalt, hófehér damaszt. A hagyományos zsidó ételek megmaradtak, de divatosabb tálalásban és egy kis csavarral kerülnek a tányérunkra. A konyha nem kóser, de alapjaiban zsidó hagyományokra épül. Merész húzás ez egy kóser étterem közvetlen szomszédságában, de bejött.

étlap

A tavasszal induló kulináris-kulturális programsorozat szintén a megújulás része. A Macesz Bistroban izgalmas élményestekkel várják a betérőket, amelyeken neves borászok és gasztrobloggerek, közéleti személyiségek ragadnak fakanalat, rendhagyóan vendég vendéglátósok látják vendégül a vendégeket…

Tegnap este Jókuti András a Világevő blog szerkesztője és Tasmádi Ákos a Macesz Bistro séfje egyesítették tudományukat és együtt kápráztatták el a nagyérdeműt. Sajnos ennek a bravúrnak nem voltam részese, de a lelkes készülődésükből és az igencsak ínycsiklandozóra sikeredett ebéd után, nem lehetnek kétségeink az est kimenetelét illetően.

Tasnádi Ákos

Akkor kezdődjön az ebéd, amit házi szamócaszörpöt kortyolgatva egy narancskaramelles libamájkrémmel nyitottunk. Számomra itt elérkezett az ebéd fénypontja, ha semmi mást nem tettek volna elém, én akkor is boldog lettem volna. Eszméletlen ízorgia tombolt a számban, le a kalappal a mester előtt :)

libamáj narancskaramellel

ez nem a Tesco gazdaságos pászka 

Majd érkezett a kihagyhatatlan maceszgombócleves  a nagymama receptje alapján elkészítve. Örültem, hogy nem libából, hanem marhából főzték, mert így jobban szeretem. Tökéletes húsleves volt, remek maceszgombóccal koronázva. Itt lehetne vitatkozni, hogy sok kicsi gombócra vagy inkább egy nagyra esküszünk, puha legyen avagy inkább a keményebb fajta.....Tapasztalatom szerint ez mindig vita tárgyát képezi az asztaltársaságoknál. Nos, itt nincs mese. Hatalmas a gombóc és masszív, nem puha, viszont finom és hihetetlen jó minőségű pászkából készül.

maceszgombócleves

Főfogásunk  vegyes ízelítő volt kicsi liba, kicsi szarvas, kicsi sólet.....gyönyörűen tálalva és jóízűen elkészítve. A sólet az én ízlésemnek kissé sósnak bizonyult, de ezen az apró kis kellemetlenségen könnyedén átsiklottam.

Legvégül belekóstoltunk egy békebeli, olyan jó, igazi Flódniba, ami úgy volt jó, ahogy volt. Végre, mert legnagyobb szomorúságomra a legutóbbi flódnizásom Daubnernél valamiért nem hozta a a régi jól bevált formáját.

Összességében minden egyes fogás finom volt, de az előétel után nálam már semmi sem rúghatott labdába. Természetesen erről sem az ételek sem a séf nem tehetett, hanem kizárólag csak az én elkényeztetett ízlelőbimbóim, amik azóta is narancskaramelles libamájat követelnek.

Jókuti András és Tasnádi Ákos

Amondó vagyok töltsetek el  a Macesz Bistroba egy könnyed borozgatós, beszélgetős vacsorát és kövessétek figyelemmel kulináris gasztrosorozatukat, hiszen megéri.

 Leendő vendégeik kedvcsinálóját pedig fogadjátok szeretettel. (idézem)

Április 23. csütörtök  Miklós Csabi (borász)

„Sok kedvenc pillanatom van. Az egyik legkedvesebb például az, amikor pár köteg virággal közelítek az Ezerjó utca felé. Közben azon agyalok, hogyan fogom elrendezni, hogy a vendégeimnek a legjobban tetsszen. Érdekes módon szeretek rózsával dekorálni, viszont jól mutat a présházban a gerbera, liliom, jácint és a hortenzia is. Ezek után szeretem azt is, amikor a vendégek habzó borral a kezükben kíváncsiskodva mosolyognak, hogy imádják ezeket az illatokat, ami a pohárból és a vázából együttesen áradnak. Szóval szerencsés vagyok. Szép feladatok, gyönyörű környezetben. Egy szó, mint száz, ez ezerjó. és itt most nem csak a szőlőfajtákra gondolok, hanem a móri miliőre. A gondos és szenvedélyes hétköznapokra, a szőlészeti és borászati alkotó munka érték teremtésére és a vendégeink őszinte elismerő mosolyára is. nekünk ezerjó. Mert szeretek bort inni. szeretem a bor szerepét és eredményeit az életemben. Ízét, színét, mozgását, lendületét, tartalmát, fejlődését, lehetőségét és egyáltalán minden vele kapcsolatos élményt. Igen, csak azért választottam ezt a gyönyörű és vivid mesterséget. Igazából mázlim is volt, valljuk be. Van egy egészséges családi hátterem. Édesapám, aki tűzoltó, mindent megtesz a szőlőben a szép, tartalmas és biztonságos termés érdekében. édesanyám, aki a vendégvárás mellett táncot is okít, szemfülesen figyeli vendégpoharaink ürülését és persze a Tesóm, Kata, ő a csomagolás, és dekorációfelelős. Így könnyű, tudom.  Bizony nem az ugrik be elsőnek, hogy mennyire összetett a szőlészkedés és borászkodás. Sokkal inkább a léggitározás, az egészséges és viszonzott szerelem, amikor két oldalról süt ránk a nap. Az élmények a vendégeinkkel, a hangos, szűnni nem akaró, egészen hasfájásig tartó nevetések. Így igaz ez egy remek feladat, számtalan lehetőséggel arra, hogy olyat alkossunk, amitől elégedetten, őszinte és igazi lelki békében álmodjuk, vágyjuk jövőnket. Már volt olyan is, hogy elismerően kóstolgattam borainkat. sőt, már egyszer majdnem teljes harmóniában is voltam magammal bórkóstolás közben a pincém előtt, de csak majdnem... Még nem merek sokat beszélni magunkról, ambícióinkról, erőinkről. Majd akkor, ha megszelektálnak engem is a nehéz évjáratok. Ha azokat is méltósággal tudom kezelni, akkor majd talán… Elöljáróban pedig annyit, hogy minden jó, ha ezerjó.” A szenvedélyes hétköznapok szakértője, aki szerint a borászat alkotó munka, érték teremtés és a vendégek elismerő mosolya a legfontosabb. Ezer jó oka van, hogy miért választotta ezt a vivid szakmát, de leginkább mert szeret bort inni, szereti a bor szerepét és eredményeit, ízét, színét, mozgását, lendületét, tartalmát, fejlődését, lehetőségét és egyáltalán minden vele kapcsolatos élményt az életében. Elöljáróban az estjéről annyit, hogy ezer jó élménnyel gazdagodunk majd, nem csak a borai miatt!

Május 07. Fűszeres Eszter (gasztroblogger)

Mint oly sok mindenhez, a zsidó identitáshoz is a gyomron keresztül vezet(het) az út, legalábbis ezt bizonyítja Bodrogi Eszter sikertörténete. Fűszeres Eszter néven jegyzett, kóser stílusú gasztroblogja a dédnagymamák kóser konyhája és a legkorszerűbb gasztroirányzatok összeházasításával aratott osztatlan sikert a kósert legfeljebb elbeszélésekből vagy az alkalmankénti sóletebédekből ismerő harmincasok, zsidók és nem zsidók körében egyaránt. Gasztroblogból sok van, Fűszeres Eszterből azonban csak egy. Bodrogi Eszter Fűszer és Lélek című gasztroblogja az ország egyik kedvenc receptbányája. Népszerűségét nem csak annak köszönheti, hogy a blogon szereplő ételeket leírásai alapján bárki könnyedén elkészítheti és biztos sikert arat vele, hanem elsősorban személyiségének, mely a hagyományt, a természetközeli, értelmes és értékekkel bíró életet és a család fontosságát helyezi a középpontba, túlzások nélkül. Erdőbénye, Tokaj-Hegyalja, a jó borok és a minőségi élet nagykövete. Vele tölthetik el vendégeink az estét, ízkavalkádban nem lesz hiány!

EGY LENYŰGÖZŐ VACSORA A YAMATOBAN

A látogatás időpontja: 2015 február 6. péntek 18 óra.

Cím: 1065 Budapest Jókai utca 30

Helyszín: Yamato étterem

Weboldal: http://yamatorestaurant.hu/

bekukucskálunk az ajtón

Már a Jókai utcáról betekintve lenyűgöző látvány tárul elénk. Aztán belépünk és a mosolygós, segítőkész személyzet egyből a megmentésünkre igyekszik. Gondoskodnak a kabátokról, majd kiválasztjuk a legszimpatikusabb asztalt. - Itt is több lehetőség közül választhatunk, elszeparáltan vagy a többi vendéggel közös légtérben étkeznénk. Mi közösködni szerettünk volna, így is lett.

6 óra van, még nem kezdődött el a vacsoraidő, de azért ücsörögnek 1-2 asztalnál.

Lassan elfoglaljuk helyünket és közben egyik ámulatból a másikba esünk. A hely gyönyörű, minden apró részlet a helyén. látszik, hogy remek designerek szorgoskodtak a varázslatos hangulatról. Minden tiszta, átlátható, harmonikus és elegáns, de nem az a feszengő, amikor az ember lánya pisszenni sem mer a rákényszerített merevségtől, hanem közvetlen, szerethető. Érzem, hogy itt minden arról szól, hogy kényeztessen és jól érezzem magam.

Gondoltak a kétbalkezesekre is, akinek nem erőssége a pálcikával evés (mint nekem), azok se essenek kétségbe, ők kérhetnek egy" kezdők pálcikáját", ami a két végén össze van kötve, így leegyszerűsíti a dolgot, de ha ezzel se boldogulunk, akkor természetesen rendelkezésünkre áll a kés és a villa is.

Az asztalok közepében egy érdekes szerkezet került beépítésre, ahol kedvünkre sütögethetjük saját pecsenyénket, persze ha nincs hozzá kedvünk a személyzet lelkesen megteszi ezt helyettünk. Rögtön megfogalmazódik a kérdés, hogy kajaszagban fogunk-e  tocsogni az est végére, de megnyugtatnak minket, hogy semmit sem fogunk érezni, mert az elszívás már a sütőrendszerben kiépítésre került, ezért kizárt. Ezen a ponton érdekes tájékoztatást kaptunk a technológiáról.   A képen látszik, hogy a rácson sül az étel és a perem szélén található lyukak pedig a tökéletes elszívást biztosítják és valóban, zéró kajaszag.

Az étlapok tabletek formájában érkeznek. Igen kérem, ez itt a hightech. Megint helyezhettük vissza leesett állunkat a helyére a meghökkentő technika láttán. Az érintőképernyő lapozgatása közben egyértelművé válik, hogy miért is. Egyszerű, mert hatalmas a választék és rengeteg az érdekesség a menüben, ezért mindenről részletes információval szolgál, nem kell percenként a pincéreket nyaggatni. Nem zsákbamacskát rendelünk, hanem konkrétan tudjuk, hogy mit fogunk elfogyasztani és az majd hogyan fog mutatni a tányérunkon.

Már az italválaszték is zavarba ejtő, bubble teával kezdünk, aztán az este folyamán még lecsúszik egy Lichee Mojito is, de aki szeretné japán whisky-t is kóstolhat.

Aztán tálkák végeláthatatlan hada kezdi ellepni az asztalunkat. Köretek, szószok, mártogatók, saláták......Mindenről olvashattunk, de azért a felszolgáló is elmondja, hogy miben mit vélhetünk felfedezni. Már a szemnek is gyönyörűség a látvány.

Kezdő szett

Válogathatunk a koreai BBQ és japán Yakiniku között. A koreai húsok erősen fűszerezettek, a japán húsok natúron kerülnek a grillre, utóbbiak élvezetét a szószok biztosítják.

Mi a Yakiniku mellett döntöttünk.

Megkóstoltunk egy Omaha marha válogatást - ez egy amerikai, kukoricán nevelt érlelt marhahús, egy Sangeopsal-t, Yasai válogatást és egy halválogatást.

Omaha marha válogatás (bélszín, hátszín és oldalas)

Halválogatás (lazac, sügér, tigrisrák, tigrisrákkal töltött tintahal)

Sül a Sangeopsal  (koreai császárszalonna) és a Yasai (zöldségválogatás)

Hagytuk magunkat kényeztetni, ezért a sütögetést egy hozzáértő szakemberre hagytuk. Mi csak jókedvűen falatoztunk és élveztük az este minden másodpercét. Érdekes volt még, hogy az elkészült hússzeleteket nem késsel porciózzák ki, hanem egy hatalmas, erre a célra szolgáló ollóval nyirbálják.

Minden egyes lenyisszantott húsfalat mámorító volt. Nálam az omlós, a szájban szinte teljesen szétolvadó Omaha marha volt az est fénypontja, úgy gondolom napi rendszerességgel tudnám imádni. Természetesen, aki ettől is exkluzívabb húsra vágyna - de miért is, ha az amerikai elnöknek megfelel, akkor talán nekünk is -  kipróbálhatja a Wagyu bélszínt is.
A simogató fények sajnos nem szolgálták a tökéletes fotózást, de még így is látszik a képeken, hogy mennyire friss, minőségi alapanyagokat használ az étterem. Nem fagyasztott, hanem vákuum-csomagolt húst hozatnak egyenesen Hollandiából, mert ott bukkantak rá a megfelelő minőségre.
Halálosan jól laktunk, de nem panaszkodott a gyomrunk, nem nehezedett el.

Mindenképpen ki szerettünk volna próbálni 1-2 desszertet is, de a befogadóképességünk a minimálisra csökkent, így 1 adag mandulás túrógombócot dobtunk szét hármunk között. Kóstoljátok meg, zseniális.

Aztán lassan eltelik a káprázatos este, felocsúdunk a sok meglepetéstől, szedelőzködünk és ekkor látom, hogy idő közben teljesen megtelt az étterem. Magyarok és külföldiek könnyed csacsogásától életre kelt a hely.
Egy szónak is száz a vége, nem választott könnyű utat a Yamato,  de elszántságukat és elkötelezettségüket látván eltapossák a rögöket és sikerre viszik az álmukat.
 Annyit tehetünk, hogy látogatjuk a helyet és drukkolunk :)

Szokásommal ellentétben itt nem tudtam semmibe belekötni - szerencsére!  5*