Megnyílt Budapesten az első deep dish pizzázó, megkóstoltuk.
 |
| deep dish pizza |
Május 25.én megnyitott az I55 American Bar & Restaurant. Azon szerencsések egyike vagyok, aki még a nyitás előtti nap végigkóstolhatta az ínycsiklandozó menüsort.
Az étterem egy útról kapta a nevét és az út által érintett államokból kínál ízelítőt a betérőnek, de a fő attrakció a Chicago pizza.
Az I55 Az Interstate 55 ( 55-ös országos autópálya) az Amerikai Egyesült Államok középső részén, észak-dél irányban szeli át az országot, ezzel összeköti a Mexikói-öblöt és a Nagy-tavakat (a Michigan-tónál ér véget). LaPlace-ből, Louisiana államból indul és Chicago-ban, Illinois államban ér véget. Útja során 6 államon halad át. Teljes hosszúsága több, mint 1550 km.
 |
| I55 bár |
Oké, a név már stimmel, de mi a fene az a deep dish pizza ?
Mitől más ez a pizza, mint nápolyi társa?
A gyökerek itt is Olaszországba nyúlnak vissza, egy bizonyos Ike Sewell nevű olasz úriember nagymamájáig, aki unokájának minden vasárnap pizzapitét sütött. Sewell még a XX. század elején változtatta állandó lakhelyét Chicagóra, és hamar kitalálta, hogy az addig méltánytalanul a harapnivaló kategóriába sorolt pizzát ideje lenne a teljesértékű étkezések közé emelni, így megalkotta a deep dish pizzát, és 1943-ban megnyitotta első pizzériáját, amit praktikusan Pizzeria Uno névre keresztelt. A pizzának gyorsan híre ment a szelek városában, így hamar franchise lett az Uno-ból, majd a ‘70-es évektől egyre több deep dish pizzéria nyitott meg - alapítóik persze először egytől-egyig az Uno-ban voltak szakácsok sokszor évtizedeken keresztül. Az Uno egyébként kifejezetten büszke erre, nincsen bennük harag a vetélytársakkal szemben, ami tökéletesen tükrözi a tengerentúliak példaértékű életszemléletét.
A deep dish pizza egyik legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy legalább 5 centi magas, akárcsak egy pite - a tésztája ennek ellenére vékony és könnyű. A vastagságát annak a magas peremű acél serpenyőnek (innen a 'deep dish' elnevezés) köszönheti, melyben a pizzát sütik: ennek a falára kanyarítják fel a tésztát és ebbe pakolják, mint egy tálba jó gazdagon a feltéteket. Csalóka is lehet emiatt, hiszen az emberek ma már legyintenek egy 26 cm-es pizza hallatán, mondván, hogy azzal nem lehet jól lakni, de ez esetben a 26 centi átmérő két kilónyi “anyagot” rejt (amiből fél kiló csak sajt), így bőségesen elég 2, akár 3 személy jóllakásához is. Az I55-ben 3 méretben lehet majd kérni a deep dish pizzákat, a kicsi a már említett 26 cm-es 2 kg, a közepes 3-4 személy számára elegendő, 32 cm és majdnem 3 kiló, a nagy pedig 4-5 fő részére is kitesz egy fullos vacsit: 36 cm és több mint 3 és fél kilót nyom. A grátisz negyedik méret a 18 centi átmérőjű egyszemélyes pizza, ami az ebédajánlatban lesz elérhető munkanapokon 11:30 és 16:00 között.
Vastagsága és az “anyagmennyiség” miatt a deep dish pizzát hagyományos társánál hosszabb ideig, csaknem 25 percig sütik 220-230 fokon - a "megszokott elrendezéssel" ez idő alatt a sajt és az egyéb toppingok megégnének. Ezért van, hogy a Chicago-stílus a feltéteket fordított sorrendben, úgymond fejjel lefelé pakolja egymásra: a tésztát gazdagon teríti be a mozzarella és cheddar keveréke, erre kerülnek a kiváló minőségű húsok, majd a friss zöldségek, az egészet pedig fűszeres paradicsomszósz borítja be. Az összhatást parmezán szórás teheti még izgalmasabbá, ami rendre csavar még egyet a teljes ízhatáson.
Szóval megér egy misét ez a pizza.
A pizza mellett persze más ételek is az étlapra kerültek, pl. New Orleans-ból a jambalayát is megízlelheti a betérő, de burgerekből és hatalmas húsokból is nagy a választék. Személyes kedvencem a a házi nachos tál volt pulled pork feltéttel.
 |
| jambalaja |
ÍGY GRILLEZZ PULYKÁT, TANÁCSOK ÉS RECEPTEK
 |
| készülnek a csodás tányérok |
Remek workshopon vettem részt a Gallicoop jóvoltából. A cég szakemberei bepácolták, meggrillezték, majd egy kis styling-al ellátták a finom falatokat, mi végignéztük, majd jól megettük.
Pár jó tanácsot és receptet megosztok most veletek, amiket magammal hoztam erről a remek kis délutánról.
Először a tippeket olvashatjátok, majd jönnek a finomságos nyársak receptjei.
 |
| Harsányi Levente a grill ördöge 😛 |
Így grillezz pulykát!
Végre itt a grillszezon, amikor a főzés kiléphet a konyhából. A szabadtéri sütögetés az egyik legszuperebb program. A kellemes társaságot, fejeld meg pácolt pulykahússal és könnyű, nyári vegyes salátával!
Minőségi pulykahúsból bármilyen fogást könnyen elkészíthetsz és így a grillezés is igazi élmény lehet. Remek ízeket érhetsz el egy jól kitalált és előkészített pácolással. A Gallicoop szakemberei szerint ahhoz, hogy tökéletes legyen a végeredmény van egy-két tudnivaló, amire jó, ha figyelsz!
1. Ne pácold sokáig!
Ha túl sokáig hagyod a húst a pácban, a fehérjék elkezdenek bomlani, a rostok mállóssá válnak, és ez árt az ízeknek.
2. Vigyázz a hőmérsékletre!
A pácolt húsokat jól zárható dobozban vagy üvegtálban, lefóliázva tedd a hűtőszekrénybe, de a grillsütőre csakis langyosan pakold őket, különben a közepük nem sül át rendesen, kívül pedig könnyen megégnek. A pácolt ételt grillezés előtt k.b. félórával vedd ki a hűtőszekrényből és tartsd szobahőmérsékleten.
3. Óvatosan a fűszerekkel
A hús felületére tapadt fűszereket, páclevet sütés előtt távolítsd el, itasd fel, különben fekete kéregként sülnek rá.
4. Ennyi idő kell a pácnak
A baromfi és szárazabb vörös húsokat sütés előtt este, de legkésőbb aznap reggel tedd páclébe. Szebb lesz a hús színe, ha kevés barna cukrot is teszel a pácba.
5. Figyelj a szénre!
A sütést csak akkor kezdd el, ha a szén már világosszürke hamuval fedett. K.b. 20-30 percre van ahhoz szükség, hogy a faszén vagy a brikett leégjen.
+1 Minőségi alapanyagokat használj!
.jpg/EIe9ockCGJMQIAIoAg/KlRJNtaeUyzCUQXYVs5FMPS7xOQWw8tk5RxHLUNG3EY?dl=0&size=800x600&size_mode=3)
Így lesz igazán finom a grillezett pulyka.
A nyári hónapokban a grillezés az egyik legkedveltebb elfoglaltság, amikor a főzés végre kiléphet a konyhából. Nem csoda, hiszen a finom falatok mellett sokszor nagy társaság és kellemes életérzés is kapcsolódik hozzá. A pulykahús az idei sláger a grillezéskor. Azt azonban kevesen tudják, miként kell elkészíteni, hogy mennyei legyen a végeredmény.
Harsányi Levente, tévés-rádiós műsorvezető imád grillezni, sőt állítása szerint igazi nagymenő ebben a műfajban.
„Nálunk a nyár gyakorlatilag egy folyamatos grillparty, mert nagyon szeretjük a hangulatát. Ilyenkor együtt pácol és sütöget náluk a család, de persze senki nem tudja felvenni velem a versenyt. Szakácsmúltam miatt a grillezés koronázatlan királya vagyok, ezért egyértelmű, hogy mennyei falatok kerülnek ki a kezeim közül” – újságolta a tőle megszokott humorral Harsányi Levente. – „Korábban többféle húst készítettem, de újabban a pulyka lett kedvencem. A pácok készítésében olykor a gyerekeim is segédkeznek, imádják a húsra önteni az általam készített fűszeres olajokat. Ennél csak azt szeretik jobban, amikor a grillrácsról leveszem, a tányérjukra teszem, és elégedett arccal falatoznak, hiszen ők is részesei voltak az elkészítésnek” – tette hozzá a műsorvezető.
Nem Harsányi Levente az egyetlen, aki a megszokott húsfélék mellé pulykát is szívesen grillez. A világhírű szakácsok is egyre jobban kedvelik pulykahúst, és nem csak a szokásos karácsonyi változatot készítik, hanem örömmel kísérleteznek vele a grillrácson. Gordon Ramsay szerint akkor sül jól a pulykahús a faszénen, ha felhasználás előtt legalább egy órával kivesszük a hűtőből. Ha túl hideg, egyenetlenül sül, azaz egyik helyen puhább, másik helyen keményebb lesz. Ezt pedig senki sem szeretné. Jamie Oliver a pácokért rajong, úgy látja: ettől lesz igazán finom a pulykahús. Azonban nem kizárólag az ízélmény miatt szereti, hanem azért, mert a jó pácolás és a lassú grillezés biztosítja, hogy a hús ne száradjon ki; puhává, omlóssá és finommá válik tőle.
„A grillezés sikere már a vásárláskor eldőlhet, hiszen a legfontosabb a minőségi, magyar alapanyag. Olyan húst érdemes vásárolni, amiről tudjuk, hogy előállítása során a szántóföldtől a terített asztalig minden munkafolyamat kontrollált. Ha ezt beszereztük, akkor finom, könnyed nyári pácokkal tudjuk ízletesebbé és omlósabbá tenni a húst, amit jó, ha hosszabb ideig, akár két napon át pácolunk. Érdemes új recepteket is kipróbálni vagy szabadjára engedni a fantáziánkat! Ezt követően már csak a sütésnél kell figyelnünk, hogy lassan, ne lángoló tűzön, hanem parázson süssük, mert akkor finom puha lesz a hús” – mondta Dosso Gabi, a Gallicoop háziasszonya, a gourmet7 gasztrobloggere.
A kiváló magyar minőség mellett nem mindegy, hogy hogyan tálaljuk a grillezett ételeket. Ahogy a fogások elkészítési módja, úgy a szervírozás is folyamatosan változik, egyre fontosabb, hogy stílusos legyen az, ami a tányérra kerül. Már nem a hatalmas tányéron kis adag tálalása a trend, hanem nagyobb porciók kerülnek a tányérokra, ízlésesen elrendezve. Grillhúsok esetén egyre divatosabb a pác hozzátevőit látványban is megjeleníteni, illetve a praktikum miatt falatokra felaprítva a tányérra tenni. Ezután már nem kell találgatni, hogy vajon milyen alapanyagokat érzünk benne, csupán annyi a dolgunk, hogy átadjuk magunkat fenséges grillezett pulykahús okozta kulináris élvezetnek.
Íme néhány remekül bevált, gyorsan elkészíthető recept az ínycsiklandó ételek elkészítéséhez.
1. Ajvárban pácolt pulykanyárs retektzatzikivel
 |
| ajváros pulykanyárs |
Hozzávalók
nyárs
50 dkg pulykamellfilé
2 dl joghurt
4 e.k. ajvár
2 e.k. olíva
só bors
tzatziki
2 csomó retek
2 dl. görög joghurt
1 gerezd fokhagyma
só
bors
Elkészítés
A húst kockázzuk, sózzuk és borsozzuk.
A joghurtot elkeverjük az ajvárral és olajjal.
A felkockázott húsokat beleforgatjuk a pácba és legalább 30 percre a hűtőbe tesszük pihenni.
A bepácolt húsokat nyársra húzzuk és a sütőben 180 fokon 25 perc alatt készre sütjük. természetesen vagy faszénen.
A retket nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a leveleket apróra vágjuk, sózzuk és borsozzuk, majd a joghurttal és reszelt fokhagymával elkeverjük.
2. Ananászos grill pulykanyárs
 |
| ananászos pulykanyárs |
Hozzávalók
30 dkg pulykamellfilé
4 karika ananász
2 e.k. olíva
1 e.k. szójaszósz
só
bors
Elkészítés
A szójaszószt elkeverjük az olajjal, sóval és borssal, a felkockázott húst beleforgatjuk és 30 percet állni hagyjuk.
Az ananászkarikákat négybe vágjuk és a hússal felváltva nyársra húzzuk. Grillen 20 perc alatt készre sütjük, közben kenegetjük a páccal.
3. Barackos, kolbászos nyárs
 |
| barackos kolbásznyárs |
Hozzávalók
2 db. Gallicoop pulykakolbász
3 db. őszibarack
1 db. lila hagyma
Elkészítés
Mindent nagyobb darabokra vágunk.
Felváltva a nyársakra húzzuk.
Forró grillen készre sütjük.
Salátával tálaljuk.
4. Cézársaláta nyárson
 |
| Cézár saláta nyárson |
Hozzávalók
1 db. római saláta
40 dkg pulykamellfilé
1 bagett
1 marék koktélparadicsom
2 gerezd fokhagyma
2 dl tej
só
bors
öntet
5 e.k. olíva
1 tojássárgája
1 t.k. dijoni mustár
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 e.k. reszelt parmezán
1/2 citrom leve
1/2 e.k. Worcester szósz
fehér bors
Elkészítés
Az öntet hozzávalóit egy üvegben összerázzuk és félretesszük.
A húst nagyobb kockákra vágjuk és 1 éjszakára a fokhagymás tejben áztatjuk.
Sütés előtt nyársra húzzuk, a bagettel és a koktélparadicsommal, sózzuk és borsozzuk, majd a forró grillen megsütjük.
Leveleire szedett római salátaágyon tálaljuk a szósszal együtt.
_Molnar_David%20(PavillondeParis%20chefje)_Harsanyi_Levente(a%20grillezeskoronazatlankiralya).jpg/EIe9ockCGJMQIAIoAg/mCJPrdJFVZj3nBR5gKH_qBHFBfKgw2qChv7mNEm9KxM?dl=0&size=800x600&size_mode=3)
EJNYE LACI BÁCSI
Szóval nem igazán jellemző rám, hogy kiakadok és ebből kifolyólag még billentyűt is ragadjak, de most kiakadtam.
Szembejött velem 1 cikk, hát
elolvastam http://index.hu/kultur/eletmod/2017/01/15/szurpriz_gasztronomia_ajanlo_cikkek_laci_bacsi/
Kezdtem megsajnálni az öreget, hogy ennyi negatív kritikát kap, de aztán megnéztem pár videóját, hát nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Szánalmas. Az meg egyenesen botrányos, hogy ezekkel a receptekkel népszerűsíti a magyar konyhát. De legyünk elnézőek vele, hisz már benne jár a korban, ne bántsuk. Mindig szépen beöltöztetik, a hatalmas, látványos, tiszteletet parancsoló szakácssapkába és érmektől roskadozó kabátba - akinek ilyen flancos jelmez dukál, az nyilván nagyon tud - gondoljuk mi, ezért aztán minden hülyeségét nagy kanállal zabáljuk, tisztelet a kivételnek.
Aztán tovább olvasgatok és nézegetem a videókat és egyre jobban elkeserítőnek találom ezt az állapotot. Fűszerei vannak, ételfutár cégnek az arca, tévé műsorai vannak.....mindenhonnan ő folyik és képes ezt művelni!
https://youtu.be/https://youtu.be/WYnDzdU8vvs
Aztán elővarázsolt két doboz bolti túrót, (mert egy nem elég ehhez a borzadályhoz) rettenetes erőszakot követ el rajta, aprított C-vitaminnal elkeveri, mert az így roppant egészséges és lám már itt az isteni tanyasi túró. Mi vaaannnn? Valami ettől lesz igazi vidéki? Lehet, hogy én vagyok teljesen agyalágyult, mert nekem a falusi túró az jelenti, hogy Mariska néni kitotyog a pajtába és megfeji Riska tehenet, majd egyszerű, természetes technikával, finom, zsíros túrót készít belőle a sparhelt mellett. Ezek szerint én járok tévúton.
Aztán megint elgondolkozom, hogy miért nem figyelmezteti valaki, hogy hahó, nem jó amit csinálsz. Ő nem halad a korral, nem érzi, hogy gáz, rendben, de akik tolják, azok sem veszik észre.
Tegnap sokat beszélgettünk erről a csajokkal és valaki felhozott egy jó példát, hogy Bálint gazda sem mai gyerek már, viszont remekül beépítette az életébe a mai technikát, sőt olvas, tájékozódik és 30 évvel ezelőtt írt könyvét most átírja, mert saját meglátása szerint mára elavult. Ezek szerint mégsem a korral van a probléma.
Gyerekként belém verték, hogy tiszteljük az időseket, és ezért kissé pironkodva olvastam ezt a rengeteg cikis írást, de aztán Laci bácsi visszavágott. Itt olvasható a cikk.
http://index.hu/kultur/eletmod/2017/01/18/benke_laszlo_szerint_a_gasztrobloggerek_sznobok_es_fozni_se_tudnak/
Kérdezem én, mióta határozom meg én,vagy bármelyik bloggertárs, hogy mi a jó étel. Igen, itthon eldöntjük, hogy mi legyen a vacsi, nyilván olyat fogok készíteni, amit jó szívvel elfogyaszt a család. Nem a kukának főzök, hanem az igényeinknek és ízlésünknek, no meg a pénztárcánknak megfelelően. Néha extrábbakat, néha pedig egészen egyszerű ételeket.
Sznob nem vagyok, ezt határozottan kikérem magamnak. Esetleg igényes? Ha már a konyhában robotolok, sütök-főzök, mosogatok, tálalok...... szerintem egyértelmű, hogy nem a szarra pocsékolom a drága időmet és energiámat. Bátran kijelenthetem a többi blogger nevében is, hogy ők is hasonlóan csinálják. Baj, hogy szeretek kísérletezni az alapanyagokkal, baj, hogy veszem a fáradtságot, hogy utánaolvassak technikának, érdekességeknek, hogy külföldön felfedezett ételeket elkészítek és megosztom az olvasóimmal? Nem hinném. Baj, hogy én úgy gondolom, hogy egy húslevesbe, ha beleteszek mindent ami szükségeltetik bele (Hús, csont és zöldségek), akkor isteni, aranyló leves kerekedik ki belőle, pedig Vegetát még messziről sem látott. Ezért sznob lennék?
Laci bácsi szerint a gasztrobloggerek főzni sem tudnak. Kérdezem, hányszor főztünk mi együtt Laci bácsi, hányszor kóstolta a főztömet? Egyszer sem!!! Akkor miről is beszélünk? Milyen alapon sérteget? Én bizony jól főzök. Ez nem csak az én véleményem, hanem a környezetemé, akiket évek óta folyamatosan etetek.
Természetesen nálam is vannak bakik, mert számomra teljesen ismeretlen alapanyagokat, nem mindig sikerül elsőre tökéletesen elkészítenem, de a hibából tanulok és másodszorra már jó lesz.
Laci bácsi végül is egy celeb. Reflektorfényben van, ontja a műsorait, szerintem természetes, hogy kap hideget és meleget. Tanulja meg ezt kezelni, nyelje be a békát, haladjon a korral, alkosson klassz ételeket, felejtse el a Vegetát, vagy ha annyira ragaszkodik hozzá, készítse el házilag, tartósítószerek nélkül és főzzön azzal- mondjuk ez nem lehet annyira jövedelmező, mint a jó öreg Vegetát sulykolni a nép fejébe. Viszont ne sértegessen másokat, ne mások gyalázásával mentse a bőrét. A gasztrobloggerek nagy többsége, igen kiválóan főz és nem sznob, csak kíváncsi és igényes. Szerencsére külföldről is sokan olvasnak minket, így nem csak Laci bácsin keresztül ízlelgethetik a magyar konyha remekeit a határainkon túl élők.
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Igény van Laci bácsira és igény van a gasztrobloggerekre is. Ebben a hatalmas információ áradatban pedig mindenki megtanul szelektálni és megtalálja a saját csatornáját. Akinek Laci bácsi az etalon, az nem fog blogokat böngészni, aki pedig a blogokból szemezget, nem Laci bácsi videóira kíváncsi.
Úgy gondolom simán megférnénk egymás mellett, még konkurenciát sem jelentünk Önnek. Nincs mögöttünk CBA, hatalmas cégek, teljes stáb,...senki nem szponzorál. Saját magunk vásárolunk, saját pénzből, a két kezünkkel készítjük el a blogokra kerülő ételeket, majd saját magunk lefotózzuk, ezek után megírjuk, kiszerkesztjük és megosztjuk a nyilvánossággal. Így esélyünk sincs dúskálni az alapanyagokban, pazarolni, elherdálni azokat és ipari mennyiségben ontani a recepteket .
Tehát, nem indulunk egyenlő esélyekkel, nem fenyegetjük egymás köreit, nem lopjuk el egymás rajongóit sem, békén kell minket hagyni és mi is békén hagyjuk Laci bácsit.
_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ebben a karácsonyi őrületben szinte elkerülhetetlen, hogy a zsúfolt Plázákat ne ejtsük útba legalább egy alkalommal. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel, de számomra szinte elviselhetetlen az a tömegnyomor, ami ott uralkodik. Az ember felmálházva, tanácstalanul vánszorog, közben százan neki ütköznek, mert csak a kirakatokat bámulják, nem a másikra figyelnek.....Szóval ekkor jól jön egy tini lány akinek remek ötlete támad, hogy talán hűtsük le magunkat egy kis friss joghurtos fagylalttal a Yogo Jono-ban és célirányosan elvonszol az üzlethez. Komolyan mondom hatalmas felüdülés volt betérni ebbe a gyönyörnyű, vidám környezetbe. A Mammut 1-ben nem a legelőnyösebb helyet találták meg az üzlet számára, mert magamtól észre sem vettem volna, de szerencsére remek idegenvezetőm akadt.
Miután kigyönyörködtem magam és megállapítottam, hogy a lehető legjobb helyre érkeztünk, ott álltam tanácstalanul, hogy akkor hogyan tovább, mit kell itt csinálni, hogy hűsítő fagyihoz jussak, de a lányom már el is vette a poharakat és elindult önkiszolgálni magát én pedig mint egy kis pulikutya követtem és rábíztam magam.
Miután egy másodperc alatt világossá vált számomra, hogy milyen egyszerűen tudok magamnak szuper kelyhet készíteni, akkor jött a másik nagy feladat, hogy a rengeteg ízből mégis miket válasszak, volt ott a hagyományos csoki, vanília, de az ünnepekre gondolva mézeskalács ízű, de a trópusi gyümölcsökből sem volt hiány. Természetesen gondoltak a tejallergiásokra és a cukorbetegekre is ezért a választék részét képezi a tej és cukormentes joghurt is.
Hosszas tökölés után, megtöltöttem a poharamat különböző ízekkel és jött a következő kihívás a toppingok kiválasztása, ebből csupán 60 féle állt rendelkezésre. A gyerek nagyon magabiztosan púpozta a tálkáját, követni sem tudtam, hogy miket halmoz fel, 1-2 gumimaci, kivi és macaron után feladtam. Én szerényebben beértem friss málnával és ananásszal.
Aztán még mindig nem volt vége a Kánaánnak, mert öntetekből sem kicsi a választék, sőt hideg és meleg is létezik és, ha sikerült az öntetek közül választani, akkor jönnek a rolettik és ostyák...... Arról már nem is beszélek, hogy a kasszához közeledve még a kanalak is pompás színekben pompáznak, így még ott is lehet válogatni egy kicsit.
Az elkészült műremekeket mérlegre teszik és a súlya alapján kell fizetni. Az enyém 700 a lányomé 1300 Ft körül állt meg.
Isteni finom volt. Remek a kissé savanykás alapíz, csak úgy eteti magát. Ha nem esünk túlzásba a feltétek felhalmozásával, akkor még azt is elmondhatjuk, hogy büntetlenül kényeztettük magunkat, mert igen csekély a kalóriabevitel.
Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy ízlett a stiviával édesített laktózmentes natúr joghurtfagylalt. Ezt direkt magában ízleltem feltétek nélkül, hogy a valódi ízét érezzem. Azért volt meglepő, mert az ilyen minden mentes cuccokat szinte mindig számomra élvezhetetlenre készítik, de itt nem.
A Yogo jonoról tudni kell, hogy 100%-ban magyar alapanyagokból készül.
A frozen joghúrt világszerte meghódította már a hűsítő édességet és a tudatos nassolás szerelmeseit. A Jono Yogo természetes joghurt alapú finomság, amelynek különlegessége, hogy jóval alacsonyabb zsírtartalommal és kisebb cukortartalommal rendelkezik egy hagyományos fagylaltnál.
A frozen joghurt valójában nem más, mint- ahogy a neve is jelzi- joghurt alapú fagylalt , amelynek alapját a friss magyar zej és élőflórás joghurt adja, tartósítószert pedig egyáltalán nem tartalmaz. Mivel tejszínnel még csak nem is találkozik, a zsírtartalma nem haladja meg az 1,5%-ot. így nem is telít el, mint egy tejszín alapú fagylalt. Ráadásul a gyümölccsel ízesített változatok 25%-al kevesebb cukrot tartalmaznak a hagyományos fagylaltnál.
A látogatás időpontja: 2015 december 16. 18 óra
Helyszín: Mammut 1 2. emelet. Jono Yogo
A hely facebook oldala: https://www.facebook.com/JonoYogo/?fref=ts
Jono Yogo honlapja : http://jonoyogo.hu/
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------
Az elkészült műremekeket mérlegre teszik és a súlya alapján kell fizetni. Az enyém 700 a lányomé 1300 Ft körül állt meg.
Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy ízlett a stiviával édesített laktózmentes natúr joghurtfagylalt. Ezt direkt magában ízleltem feltétek nélkül, hogy a valódi ízét érezzem. Azért volt meglepő, mert az ilyen minden mentes cuccokat szinte mindig számomra élvezhetetlenre készítik, de itt nem.
A Yogo jonoról tudni kell, hogy 100%-ban magyar alapanyagokból készül.
A frozen joghúrt világszerte meghódította már a hűsítő édességet és a tudatos nassolás szerelmeseit. A Jono Yogo természetes joghurt alapú finomság, amelynek különlegessége, hogy jóval alacsonyabb zsírtartalommal és kisebb cukortartalommal rendelkezik egy hagyományos fagylaltnál.
A frozen joghurt valójában nem más, mint- ahogy a neve is jelzi- joghurt alapú fagylalt , amelynek alapját a friss magyar zej és élőflórás joghurt adja, tartósítószert pedig egyáltalán nem tartalmaz. Mivel tejszínnel még csak nem is találkozik, a zsírtartalma nem haladja meg az 1,5%-ot. így nem is telít el, mint egy tejszín alapú fagylalt. Ráadásul a gyümölccsel ízesített változatok 25%-al kevesebb cukrot tartalmaznak a hagyományos fagylaltnál.
A látogatás időpontja: 2015 december 16. 18 óra
Helyszín: Mammut 1 2. emelet. Jono Yogo
A hely facebook oldala: https://www.facebook.com/JonoYogo/?fref=ts
Jono Yogo honlapja : http://jonoyogo.hu/
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------
Látogatás időpontja: 2015 december 10 20 óra
Helyszín: Vámház körút 16
Chili"s burger
A Flyerz magazin jóvoltából egy éjszaka egyesítette erejét minden budapesti street food-os, akik közül sokan különleges adventi menüvel is készültek erre az éjszakára és 20-50 % -os kedvezményekkel várták a betérőket.
Természetes, hogy kihagyhatatlan egy ilyen nagyszabású éjszakai zabálás.
60 hely csatlakozott ehhez az eseményhez, így szinte képtelenség volt kiválasztani azt a kajáldát, ahol majd degeszre tömjük a hasunkat. Aztán hosszas tanakodás után egy számomra ismeretlen helyre esett a választás. A Kálvin térhez közel található Chili's burger volt a kiszemelt.
Alig 2 hónapja nyitottak úgyhogy még csak most rázódnak bele a napi rutinba.
Ráadásul pont ezen a zsúfolt napon dobtak fel még pár új ételt az étlapra. Szóval pörögtek a fiúk rendesen.
A menüt nehéz volt bogarászni mert előtte sorakoztak az éhezők, és elég apróra volt szedve a betűméret, így inkább a srácokra bíztuk a választást, de a szőlőlekváros burgerhez ragaszkodtunk, hogy azt mindenképpen meg kell ízlelni.
A lekváros mellé érkezett még egy barbecue burger is. A szőlőlekváros isteni finom volt, remekül érvényesültek az ízek. Emelem kalapom az ötletadó előtt, csak remélni tudom, hogy az étlapon marad.
A húspogácsa is finom, érezni a hús természetes ízét, csak egy picike sót elbírt volna és szeretem, ha alaposan átpirul a buci, ami most nem jött össze. Ezeket az apróságokat simán betudhatjuk a nagy forgalomnak és kapkodásnak.
A fiúk ajánlására kipróbáltuk a ropogós bundába sült rákokat is, ami szintén remek választás volt a finom mártogatós szószokkal egyetemben.
Az üzlet mostantól desszertet is árul, aminek a kóstolását szintén nem lehetett kihagyni.
Egyelőre kétféléből lehet választani a csokikrémből és a pohárdesszertként tálalt sajttortából. A sajttortát ne hagyjátok ki, isteni. Teljesen praktikus csomagolásban lelhetünk a desszertekre, csak kiemeljük a hűtőből és mehetünk is :)
A Flyerz tavasszal ismét megrendezi ezt a nagyon klassz eseményt, ami több ezer embert csábított el ezen a decemberi éjszakán. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz itt tavasszal, amikor még az időjárás is kifele csábít mindenkit.
Luxus élvezet a Sushi Shei-benA húspogácsa is finom, érezni a hús természetes ízét, csak egy picike sót elbírt volna és szeretem, ha alaposan átpirul a buci, ami most nem jött össze. Ezeket az apróságokat simán betudhatjuk a nagy forgalomnak és kapkodásnak.
A fiúk ajánlására kipróbáltuk a ropogós bundába sült rákokat is, ami szintén remek választás volt a finom mártogatós szószokkal egyetemben.
Egyelőre kétféléből lehet választani a csokikrémből és a pohárdesszertként tálalt sajttortából. A sajttortát ne hagyjátok ki, isteni. Teljesen praktikus csomagolásban lelhetünk a desszertekre, csak kiemeljük a hűtőből és mehetünk is :)
A Flyerz tavasszal ismét megrendezi ezt a nagyon klassz eseményt, ami több ezer embert csábított el ezen a decemberi éjszakán. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz itt tavasszal, amikor még az időjárás is kifele csábít mindenkit.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------
 |
| Seiichi Kusumoto |
Hála a sok nyitott és világ-járta üzlettulajdonosnak, Budapesten a bőség zavarával küzd az ember, ha étterembe szeretne menni. Egyre több a színvonalas, minden igényt kielégítő, kényeztető, luxus színvonalú étkező hely, ahol egy kicsit belekóstolhatunk más nemzetek kultúrájába.
Sasóval japán terveink voltak. De melyik???? Az Újudvarból átköltözött másik helyre a Sushi Sei, így kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen az új arca. Miért éppen ez??? Hát, mert hitelesnek tűnt és be is igazolódott a sejtés. Amikor külföldön tartózkodom, mindig az orrom után megyek. Széles ívben elkerülöm azokat a helyeket, ahol messzi távolságból látszódnak a hülye turistákat hívogató táblák. Keresem az olyan éttermeket, ahol szívesen tartózkodnak a helyiek, és minden sallangtól mentes a külső. Ezeken az eldugott helyeken lehet a legjobb ételeket elfogyasztani és egy kicsit elkalandozni más országok szokásaiba. Ezt most azért írtam le, mert a hitelességhez tartozik a nem hivalkodó külső, a letisztult, igényes belsőkialakítás, a látványkonyhát uraló Sei séf karizmatikus jelenléte és az étteremben tartózkodó japán vendégek. Az embernek tényleg az az érzése támad, hogy több ezer kilométerrel távolabbi vidékre tévedt, amikor belép az üzlet ajtaján.
A személyzet kedvesen fogad minket, elkérik a kabátokat, leültetnek minket egy elbűvölő kis szeparéba, majd pirított rizzsel ízesített zöld teával kínálnak. Ötletesek ezek a kis boxok, teljesen elkülönülhetünk, ha éppen arra vágyunk, mi most ezt választottuk.
Megérkeznek az étlapok, belenézek és megnyugvással tapasztalom, hogy remek fotók segítik a nem könnyű választást a széles kínálatból.
A személyzet szinte észrevehetetlenül sürög-forog körülöttünk, minden kérdésünkre kielégítő, intelligens válaszokat kapunk. Meg kell hagyni remekül végzik a dolgukat az itt dolgozók, egyáltalán nem zavaró, inkább felüdülés ebben a felfordult világban a diszkrét, csendes udvariasságuk.
Szerencsére segítséget kapunk az ételek kiválasztásához, szeretnénk minél több finomságot kipróbálni, így a hozzáértőkre bízzuk magunkat.
Az ételek készülnek, közben gyönyörűséges kerámiákon kapunk egy előételt, hogy élvezetesebb legyen a várakozás.
Ínycsiklandó a szezámmagos lazac, de a két pálcika láttán reménytelennek látszó vállalkozásnak tűnik eme finom falatkák számba juttatása. Szerencsére lábujjhegyen járó figyelmes kis felszolgálóhölgyünk már hozza is azt a nagyon okos kis műanyag pöcköt, amivel rögzíteni lehet a pálcikákat, hogy ne kalimpáljanak szerteszét. Így már rendben a komfortérzet, sőt időnként képes vagyok 1-1 falatot a számba tuszkolni, boldogság van.
Ideje lenne már megtanulnom pálcikával étkezni.
Megint helyes tálkák érkeznek, bennük Miso leves algával tofuval, saláta, rizs és az ínycsiklandó válogatás (grillezett lazac, sashimi, tintahal tempura, makik) .
Hihetetlen, de pálcikával legyűrtem a levest, majd mindenből kóstolgatok és megdöbbenve tapasztalom, hogy a tálról a nyers lazac vált kedvencemmé, amit wasabival elkevert szójaszószba mártogatva illik elfogyasztani. Most jöttem rá, hogy micsoda különbség van a nagyon friss és a friss hal között. Leírhatatlan az állaga, az íze, ezt ki kell próbálni. Sokan irtóznak a nyers hal elfogyasztásától, ami érthető, hiszen a bevásárlóközpontokban néha igen gyalázatos állapotok uralkodnak a halstandokon és az orrfacsaró bűz mutatja az utat, hogy merre kerüljük el őket. De itt legyünk bátrak, próbáljuk ki és fantasztikus élményben lesz részünk.
A makik is gyorsan, könnyen csúsztak.
Aztán már az ember gyomra kezdi elérni kapacitásának maximumát, amikor Sasó kedvet kap egy igen tartalmas leves megízlelésére. Kis adagot kértünk ketten, isteni finom, de még így is maradt belőle amit egyből elcsomagolnak, hogy otthon se maradjon éhen a család. Ez a Sei Nabe leves udon tésztával, rákkal, friss zöldségekkel, kagylóval.... és még számtalan finomsággal megpakolva. Érdekessége a kissé édeskés íze, amit remekül ellensúlyoz a mellé tálalt kimchi, ami egy erjesztett, ropogós káposzta és egy remek fűszerkeverék a sicsimi (japán hét-fűszer).
Hogy néz már ki egy ilyen mesébe illő lakoma desszert nélkül?
Tanakodunk, aztán kiegyezünk abban, hogy ketten egyet megkóstolunk. Hosszas nézelődés, hogy melyiket is, hiszen pompásan mutat mindegyik. Ezek nem autentikus édességek, hanem a mi ízlésünkhöz igazodnak, de mindegyikben található egy kis csavar. Végül letesszük a voksunkat egy zöld teás mini sajttorta mellett. Életem egyik legfinomabb sajttortája volt, ezt sem lett volna szabad kihagyni.
Itt azért annyit megemlítenék, hogy minden apró kis részletre odafigyelnek az étteremben, viszont az édességek mind tartalmaznak tejterméket. Drága Sasókámnál nem régiben megállapítottak egy kis intoleranciát a tejtermékekkel szemben, ezért nem fogyaszthatja őket. A mai világban sajnos elég sokan küzdenek laktóz és gluténérzékenységgel, ezért jó lenne, ha szerepelnének az étlapon számukra is élvezhető finom desszertek, mert különben kénytelen az ember gyorsan betermelni az egészet, amíg a másik sóvárgó tekintettel követi minden egyes falat útját.
Tényleg csodálatos élményben volt részünk. Kicsit még beszélgetünk, sziesztázunk és erőt gyűjtünk a távozáshoz. Kifelé menet megakad a szemem egy helyes kis játszószobán, amit azért rendeztek be, hogy a kisgyerekekkel érkezők is felhőtlenül ellazulva élvezhessék az itt-tartózkodást.
Csak azt bánom, hogy kicsit felkészületlenül érkeztem ide és nem voltam felfegyverkezve fényképezőgéppel és kénytelen voltam a telefonomat használni, ami lássuk be nem készít profi képeket. Egy kicsit méltatlannak érzem a fotók minőségét a hely szelleméhez mérten, de következő látogatásom során majd pótlom a hiányosságokat és lecserélem őket.
Aztán most még kedvet is kaptam a makitekerés tanulmányozásához, ezért eldöntöttem, hogy be fogok nevezni az étterem egyik workshop- jára.
A személyzet kedvesen fogad minket, elkérik a kabátokat, leültetnek minket egy elbűvölő kis szeparéba, majd pirított rizzsel ízesített zöld teával kínálnak. Ötletesek ezek a kis boxok, teljesen elkülönülhetünk, ha éppen arra vágyunk, mi most ezt választottuk.
Megérkeznek az étlapok, belenézek és megnyugvással tapasztalom, hogy remek fotók segítik a nem könnyű választást a széles kínálatból.
A személyzet szinte észrevehetetlenül sürög-forog körülöttünk, minden kérdésünkre kielégítő, intelligens válaszokat kapunk. Meg kell hagyni remekül végzik a dolgukat az itt dolgozók, egyáltalán nem zavaró, inkább felüdülés ebben a felfordult világban a diszkrét, csendes udvariasságuk.
Szerencsére segítséget kapunk az ételek kiválasztásához, szeretnénk minél több finomságot kipróbálni, így a hozzáértőkre bízzuk magunkat.
 |
| szezámos lazac gumaii |
Az ételek készülnek, közben gyönyörűséges kerámiákon kapunk egy előételt, hogy élvezetesebb legyen a várakozás.
Ínycsiklandó a szezámmagos lazac, de a két pálcika láttán reménytelennek látszó vállalkozásnak tűnik eme finom falatkák számba juttatása. Szerencsére lábujjhegyen járó figyelmes kis felszolgálóhölgyünk már hozza is azt a nagyon okos kis műanyag pöcköt, amivel rögzíteni lehet a pálcikákat, hogy ne kalimpáljanak szerteszét. Így már rendben a komfortérzet, sőt időnként képes vagyok 1-1 falatot a számba tuszkolni, boldogság van.
Ideje lenne már megtanulnom pálcikával étkezni.
Megint helyes tálkák érkeznek, bennük Miso leves algával tofuval, saláta, rizs és az ínycsiklandó válogatás (grillezett lazac, sashimi, tintahal tempura, makik) .
 |
| Lunch Bento |
Hihetetlen, de pálcikával legyűrtem a levest, majd mindenből kóstolgatok és megdöbbenve tapasztalom, hogy a tálról a nyers lazac vált kedvencemmé, amit wasabival elkevert szójaszószba mártogatva illik elfogyasztani. Most jöttem rá, hogy micsoda különbség van a nagyon friss és a friss hal között. Leírhatatlan az állaga, az íze, ezt ki kell próbálni. Sokan irtóznak a nyers hal elfogyasztásától, ami érthető, hiszen a bevásárlóközpontokban néha igen gyalázatos állapotok uralkodnak a halstandokon és az orrfacsaró bűz mutatja az utat, hogy merre kerüljük el őket. De itt legyünk bátrak, próbáljuk ki és fantasztikus élményben lesz részünk.
A makik is gyorsan, könnyen csúsztak.
 |
| Sake- Avocado maki |
 |
| Sei Nabe |
 |
| kimchi (csípős, erjesztett káposzta) |
 |
| Sicsimi (hét-fűszer keverék) |
 |
| Era és a leves |
Hogy néz már ki egy ilyen mesébe illő lakoma desszert nélkül?
Tanakodunk, aztán kiegyezünk abban, hogy ketten egyet megkóstolunk. Hosszas nézelődés, hogy melyiket is, hiszen pompásan mutat mindegyik. Ezek nem autentikus édességek, hanem a mi ízlésünkhöz igazodnak, de mindegyikben található egy kis csavar. Végül letesszük a voksunkat egy zöld teás mini sajttorta mellett. Életem egyik legfinomabb sajttortája volt, ezt sem lett volna szabad kihagyni.
 |
| sajttorta |
Itt azért annyit megemlítenék, hogy minden apró kis részletre odafigyelnek az étteremben, viszont az édességek mind tartalmaznak tejterméket. Drága Sasókámnál nem régiben megállapítottak egy kis intoleranciát a tejtermékekkel szemben, ezért nem fogyaszthatja őket. A mai világban sajnos elég sokan küzdenek laktóz és gluténérzékenységgel, ezért jó lenne, ha szerepelnének az étlapon számukra is élvezhető finom desszertek, mert különben kénytelen az ember gyorsan betermelni az egészet, amíg a másik sóvárgó tekintettel követi minden egyes falat útját.
Tényleg csodálatos élményben volt részünk. Kicsit még beszélgetünk, sziesztázunk és erőt gyűjtünk a távozáshoz. Kifelé menet megakad a szemem egy helyes kis játszószobán, amit azért rendeztek be, hogy a kisgyerekekkel érkezők is felhőtlenül ellazulva élvezhessék az itt-tartózkodást.
 |
| gyerekekre gondolva |
Csak azt bánom, hogy kicsit felkészületlenül érkeztem ide és nem voltam felfegyverkezve fényképezőgéppel és kénytelen voltam a telefonomat használni, ami lássuk be nem készít profi képeket. Egy kicsit méltatlannak érzem a fotók minőségét a hely szelleméhez mérten, de következő látogatásom során majd pótlom a hiányosságokat és lecserélem őket.
Aztán most még kedvet is kaptam a makitekerés tanulmányozásához, ezért eldöntöttem, hogy be fogok nevezni az étterem egyik workshop- jára.
 |
| szeparé |
 |
| vendégtér |
A látogatás időpontja: 2015 november 26. 14 óra
A helyszín : Sushi Sei 1036 Budapest Bécsi út 58
Asztalfoglalás: 06 30 43 50 567
Asztalfoglalás esetén biztosít az étterem parkolóhelyet!
Az üzlet facebook oldala:
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------
--------------------------------
MEGKÓSTOLTUK AZ ÚJ RUHÁBA BÚJT MACESZ BISTROT
Látogatás időpontja 2015. április 9. 14 óra
Helyszín: Macesz Bistro
Cím: 1072 Budapest, Dob utca 26
Asztalfoglalás: 06 30 499 55 85
Facebook: https://www.facebook.com/maceszhuszar
Kedvenc belvárosi negyedem a hétker még 2013-ban gazdagabb lett a Macesz Huszárral, de a tulajdonosok úgy gondolják nem árt gyakorta frissülni, ezért új nevet és új megjelenést kapott - meg kell hagyni jól áll neki. Bizonyos értelemben hűek maradtak a zsidó és romkocsma negyedben megszokott stílushoz, de az étlap modernebb lett, a csipketerítőket leváltotta a ropogósra vasalt, hófehér damaszt. A hagyományos zsidó ételek megmaradtak, de divatosabb tálalásban és egy kis csavarral kerülnek a tányérunkra. A konyha nem kóser, de alapjaiban zsidó hagyományokra épül. Merész húzás ez egy kóser étterem közvetlen szomszédságában, de bejött.
 |
| étlap |
A tavasszal induló kulináris-kulturális programsorozat szintén a megújulás része. A Macesz Bistroban izgalmas élményestekkel várják a betérőket, amelyeken neves borászok és gasztrobloggerek, közéleti személyiségek ragadnak fakanalat, rendhagyóan vendég vendéglátósok látják vendégül a vendégeket…
Tegnap este Jókúti András a Világevő blog szerkesztője és Tasmádi Ákos a Macesz Bistro séfje egyesítették tudományukat és együtt kápráztatták el a nagyérdeműt. Sajnos ennek a bravúrnak nem voltam részese, de a lelkes készülődésükből és az igencsak ínycsiklandozóra sikeredett ebéd után, nem lehetnek kétségeink az est kimenetelét illetően.
 |
| Tasnádi Ákos |
Akkor kezdődjön az ebéd, amit házi szamócaszörpöt kortyolgatva egy narancskaramelles libamájkrémmel nyitottunk. Számomra itt elérkezett az ebéd fénypontja, ha semmi mást nem tettek volna elém, én akkor is boldog lettem volna. Eszméletlen ízorgia tombolt a számban, le a kalappal a mester előtt :)
 |
| libamáj narancskaramellel |
 |
| ez nem a Tesco gazdaságos pászka |
Majd érkezett a kihagyhatatlan maceszgombócleves a nagymama receptje alapján elkészítve. Örültem, hogy nem libából, hanem marhából főzték, mert így jobban szeretem. Tökéletes húsleves volt, remek maceszgombóccal koronázva. Itt lehetne vitatkozni, hogy sok kicsi gombócra vagy inkább egy nagyra esküszünk, puha legyen avagy inkább a keményebb fajta.....Tapasztalatom szerint ez mindig vita tárgyát képezi az asztaltársaságoknál. Nos, itt nincs mese. Hatalmas a gombóc és masszív, nem puha, viszont finom és hihetetlen jó minőségű pászkából készül.
 |
| maceszgombócleves |
Főfogásunk vegyes ízelítő volt kicsi liba, kicsi szarvas, kicsi sólet.....gyönyörűen tálalva és jóízűen elkészítve. A sólet az én ízlésemnek kissé sósnak bizonyult, de ezen az apró kis kellemetlenségen könnyedén átsiklottam.
Legvégül belekóstoltunk egy nagyiféle, olyan jó, igazi Flódniba, ami úgy volt jó, ahogy volt. Végre, mert legnagyobb szomorúságomra a legutóbbi Flódnizásom Daubnernél valamiért nem hozta a a régi jól bevált formáját.
Összességében minden egyes fogás finom volt, de az előétel után nálam már semmi sem rúghatott labdába. Természetesen erről sem az ételek sem a séf nem tehetett, hanem kizárólag csak az én elkényeztetett ízlelőbimbóim, amik azóta is narancskaramelles libamájat követelnek.
 |
| Jókúti András és Tasnádi Ákos |
Amondó vagyok töltsetek el a Macesz Bistroba egy könnyed borozgatós, beszélgetős vacsorát és kövessétek figyelemmel kulináris gasztrosorozatukat, hiszen megéri.
Leendő vendégeik kedvcsinálóját pedig fogadjátok szeretettel.
Április 23. csütörtök Miklós Csabi (borász)
„Sok kedvenc pillanatom van. Az egyik legkedvesebb például az, amikor pár köteg virággal közelítek az Ezerjó utca felé. Közben azon agyalok, hogyan fogom elrendezni, hogy a vendégeimnek a legjobban tetsszen. Érdekes módon szeretek rózsával dekorálni, viszont jól mutat a présházban a gerbera, liliom, jácint és a hortenzia is. Ezek után szeretem azt is, amikor a vendégek habzó borral a kezükben kíváncsiskodva mosolyognak, hogy imádják ezeket az illatokat, ami a pohárból és a vázából együttesen áradnak. Szóval szerencsés vagyok. Szép feladatok, gyönyörű környezetben. Egy szó, mint száz, ez ezerjó. és itt most nem csak a szőlőfajtákra gondolok, hanem a móri miliőre. A gondos és szenvedélyes hétköznapokra, a szőlészeti és borászati alkotó munka érték teremtésére és a vendégeink őszinte elismerő mosolyára is. nekünk ezerjó. Mert szeretek bort inni. szeretem a bor szerepét és eredményeit az életemben. Ízét, színét, mozgását, lendületét, tartalmát, fejlődését, lehetőségét és egyáltalán minden vele kapcsolatos élményt. Igen, csak azért választottam ezt a gyönyörű és vivid mesterséget. Igazából mázlim is volt, valljuk be. Van egy egészséges családi hátterem. Édesapám, aki tűzoltó, mindent megtesz a szőlőben a szép, tartalmas és biztonságos termés érdekében. édesanyám, aki a vendégvárás mellett táncot is okít, szemfülesen figyeli vendégpoharaink ürülését és persze a Tesóm, Kata, ő a csomagolás, és dekorációfelelős. Így könnyű, tudom. Bizony nem az ugrik be elsőnek, hogy mennyire összetett a szőlészkedés és borászkodás. Sokkal inkább a léggitározás, az egészséges és viszonzott szerelem, amikor két oldalról süt ránk a nap. Az élmények a vendégeinkkel, a hangos, szűnni nem akaró, egészen hasfájásig tartó nevetések. Így igaz ez egy remek feladat, számtalan lehetőséggel arra, hogy olyat alkossunk, amitől elégedetten, őszinte és igazi lelki békében álmodjuk, vágyjuk jövőnket. Már volt olyan is, hogy elismerően kóstolgattam borainkat. sőt, már egyszer majdnem teljes harmóniában is voltam magammal bórkóstolás közben a pincém előtt, de csak majdnem... Még nem merek sokat beszélni magunkról, ambícióinkról, erőinkről. Majd akkor, ha megszelektálnak engem is a nehéz évjáratok. Ha azokat is méltósággal tudom kezelni, akkor majd talán… Elöljáróban pedig annyit, hogy minden jó, ha ezerjó.” A szenvedélyes hétköznapok szakértője, aki szerint a borászat alkotó munka, érték teremtés és a vendégek elismerő mosolya a legfontosabb. Ezer jó oka van, hogy miért választotta ezt a vivid szakmát, de leginkább mert szeret bort inni, szereti a bor szerepét és eredményeit, ízét, színét, mozgását, lendületét, tartalmát, fejlődését, lehetőségét és egyáltalán minden vele kapcsolatos élményt az életében. Elöljáróban az estjéről annyit, hogy ezer jó élménnyel gazdagodunk majd, nem csak a borai miatt!
Május 07. Fűszeres Eszter (gasztroblogger)
Mint oly sok mindenhez, a zsidó identitáshoz is a gyomron keresztül vezet(het) az út, legalábbis ezt bizonyítja Bodrogi Eszter sikertörténete. Fűszeres Eszter néven jegyzett, kóser stílusú gasztroblogja a dédnagymamák kóser konyhája és a legkorszerűbb gasztroirányzatok összeházasításával aratott osztatlan sikert a kósert legfeljebb elbeszélésekből vagy az alkalmankénti sóletebédekből ismerő harmincasok, zsidók és nem zsidók körében egyaránt. Gasztroblogból sok van, Fűszeres Eszterből azonban csak egy. Bodrogi Eszter Fűszer és Lélek című gasztroblogja az ország egyik kedvenc receptbányája. Népszerűségét nem csak annak köszönheti, hogy a blogon szereplő ételeket leírásai alapján bárki könnyedén elkészítheti és biztos sikert arat vele, hanem elsősorban személyiségének, mely a hagyományt, a természetközeli, értelmes és értékekkel bíró életet és a család fontosságát helyezi a középpontba, túlzások nélkül. Erdőbénye, Tokaj-Hegyalja, a jó borok és a minőségi élet nagykövete. Vele tölthetik el vendégeink az estét, ízkavalkádban nem lesz hiány!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------
EGY LENYŰGÖZŐ VACSORA A YAMATOBAN
A látogatás időpontja: 2015 február 6. péntek 18 óra.
Cím: 1065 Budapest Jókai utca 30
Helyszín: Yamato étterem
Cím: 1065 Budapest Jókai utca 30
Helyszín: Yamato étterem
 |
| bekukucskálunk az ajtón |
Már a Jókai utcáról betekintve lenyűgöző látvány tárul elénk. Aztán belépünk és a mosolygós, segítőkész személyzet egyből a megmentésünkre igyekszik. Gondoskodnak a kabátokról, majd kiválasztjuk a legszimpatikusabb asztalt. - Itt is több lehetőség közül választhatunk, elszeparáltan vagy a többi vendéggel közös légtérben étkeznénk. Mi közösködni szerettünk volna, így is lett.
6 óra van, még nem kezdődött el a vacsoraidő, de azért ücsörögnek 1-2 asztalnál.
Lassan elfoglaljuk helyünket és közben egyik ámulatból a másikba esünk. A hely gyönyörű, minden apró részlet a helyén. látszik, hogy remek designerek szorgoskodtak a varázslatos hangulatról. Minden tiszta, átlátható, harmonikus és elegáns, de nem az a feszengő, amikor az ember lánya pisszenni sem mer a rákényszerített merevségtől, hanem közvetlen. Érzem, hogy itt minden arról szól, hogy kényeztessen és jól érezzem magam.
Gondoltak a kétbalkezesekre is, akinek nem erőssége a pálcikával evés (mint nekem), azok se essenek kétségbe, ők kérhetnek egy" kezdők pálcikáját", ami a két végén össze van kötve, így leegyszerűsíti a dolgot, de ha ezzel se boldogulunk, akkor természetesen rendelkezésünkre áll a kés és a villa is.
Az asztalok közepében egy érdekes szerkezet került beépítésre, ahol kedvünkre sütögethetjük saját pecsenyénket, persze ha nincs hozzá kedvünk a személyzet lelkesen megteszi ezt helyettünk. Egyből megfogalmazódik a kérdés, hogy kajaszagban fogunk-e tocsogni az est végére, de megnyugtatnak minket, hogy semmit sem fogunk érezni, mert az elszívás már a sütőrendszerben kiépítésre került, ezért kizárt. Ezen a ponton érdekes tájékoztatást kaptunk a technológiáról. A képen látszik, hogy a rácson sül az étel és a perem szélén található lyukak pedig a tökéletes elszívást biztosítják és valóban, zéró kajaszag.
Az étlapok tabletek formájában érkeznek. Igen kérem, ez itt a hightech. Megint helyezhettük vissza leesett állunkat a helyére a meghökkentő technika láttán. Az érintőképernyő lapozgatása közben egyértelművé válik, hogy miért is. Egyszerű, mert hatalmas a választék és rengeteg az érdekesség a menüben, ezért mindenről részletes információval szolgál, nem kell percenként a pincéreket nyaggatni. Nem zsákbamacskát rendelünk, hanem konkrétan tudjuk, hogy mit fogunk elfogyasztani és az majd hogyan fog mutatni a tányérunkon.
Már az italválaszték is zavarba ejtő, bubble teával kezdünk, aztán az este folyamán még lecsúszik egy Lichee Mojito is, de aki szeretné japán whisky-t is kóstolhat.
Aztán tálkák végeláthatatlan hada kezdi ellepni az asztalunkat. Köretek, szószok, mártogatók, saláták......Mindenről olvashattunk, de azért a felszolgáló is elmondja, hogy miben mit vélhetünk felfedezni. Már a szemnek is gyönyörűség a látvány.
 |
| Kezdő szett |
Válogathatunk a koreai BBQ és japán Yakiniku között. A koreai húsok erősen fűszerezettek, a japán húsok natúron kerülnek a grillre, utóbbiak élvezetét a szószok biztosítják.
Mi a Yakiniku mellett döntöttünk.
Megkóstoltunk egy Omaha marha válogatást - ez egy amerikai, kukoricán nevelt érlelt marhahús, egy Sangeopsal-t, Yasai válogatást és egy halválogatást.
 |
| Omaha marha válogatás (bélszín, hátszín és oldalas) |
 |
| Halválogatás (lazac, sügér, tigrisrák, tigrisrákkal töltött tintahal) |
 |
| Sül a Sangeopsal (koreai császárszalonna) és a Yasai (zöldségválogatás) |
Hagytuk magunkat kényeztetni, ezért a sütögetést egy hozzáértő szakemberre hagytuk. Mi csak jókedvűen falatoztunk és élveztük az este minden másodpercét. Érdekes volt még, hogy az elkészült hússzeleteket nem késsel porciózzák ki, hanem egy hatalmas, erre a célra szolgáló ollóval nyirbálják.
Minden egyes lenyisszantott húsfalat mámorító volt. Nálam az omlós, a szájban szinte teljesen szétolvadó Omaha marha volt az est fénypontja, úgy gondolom napi rendszerességgel tudnám imádni. Természetesen, aki ettől is exkluzívabb húsra vágyna - de miért is, ha az amerikai elnöknek megfelel, akkor talán nekünk is - kipróbálhatja a Wagyu bélszínt is.
A simogató fények sajnos nem szolgálták a tökéletes fotózást, de még így is látszik a képeken, hogy mennyire friss, minőségi alapanyagokat használ az étterem. Nem fagyasztott, hanem vákuum-csomagolt húst hozatnak egyenesen Hollandiából, mert ott bukkantak rá a megfelelő minőségre.
Halálosan jól laktunk, de nem panaszkodott a gyomrunk, nem nehezedett el.
Mindenképpen ki szerettünk volna próbálni 1-2 desszertet is, de a befogadóképességünk a minimálisra csökkent, így 1 adag mandulás túrógombócot dobtunk szét hármunk között. Kóstoljátok meg, zseniális.
Aztán lassan eltelik a káprázatos este, felocsúdunk a sok meglepetéstől, szedelőzködünk és ekkor látom, hogy idő közben teljesen megtelt az étterem. Magyarok és külföldiek könnyed csacsogásától életre kelt a hely.
Egy szónak is száz a vége, nem választott könnyű utat a Yamato, de elszántságukat és elkötelezettségüket látván eltapossák a rögöket és sikerre viszik az álmukat.
Annyit tehetünk, hogy látogatjuk a helyet és drukkolunk :)
Szokásommal ellentétben itt nem tudtam semmibe belekötni - szerencsére! 5*
Minden egyes lenyisszantott húsfalat mámorító volt. Nálam az omlós, a szájban szinte teljesen szétolvadó Omaha marha volt az est fénypontja, úgy gondolom napi rendszerességgel tudnám imádni. Természetesen, aki ettől is exkluzívabb húsra vágyna - de miért is, ha az amerikai elnöknek megfelel, akkor talán nekünk is - kipróbálhatja a Wagyu bélszínt is.
A simogató fények sajnos nem szolgálták a tökéletes fotózást, de még így is látszik a képeken, hogy mennyire friss, minőségi alapanyagokat használ az étterem. Nem fagyasztott, hanem vákuum-csomagolt húst hozatnak egyenesen Hollandiából, mert ott bukkantak rá a megfelelő minőségre.
Halálosan jól laktunk, de nem panaszkodott a gyomrunk, nem nehezedett el.
Mindenképpen ki szerettünk volna próbálni 1-2 desszertet is, de a befogadóképességünk a minimálisra csökkent, így 1 adag mandulás túrógombócot dobtunk szét hármunk között. Kóstoljátok meg, zseniális.
Aztán lassan eltelik a káprázatos este, felocsúdunk a sok meglepetéstől, szedelőzködünk és ekkor látom, hogy idő közben teljesen megtelt az étterem. Magyarok és külföldiek könnyed csacsogásától életre kelt a hely.
Egy szónak is száz a vége, nem választott könnyű utat a Yamato, de elszántságukat és elkötelezettségüket látván eltapossák a rögöket és sikerre viszik az álmukat.
Annyit tehetünk, hogy látogatjuk a helyet és drukkolunk :)
Szokásommal ellentétben itt nem tudtam semmibe belekötni - szerencsére! 5*
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------
Nagykörű
2014. június 8.
Festő környezetben fekszik a Tisza partján, nyilván ez a klíma is közrejátszik a kiváló minőségű cseresznye termesztéséhez.
Csendes nyári nap voltunk. Sok embert nem láttunk, hiszen mindenki a cseresznyésben dolgozott, vagy a Tiszában pancsolt - így nyugodtan körbesétálhattuk a falucskát.
Az utcákon, elhagyatott telkeken mindenhol cseresznyefa roskadozott a bőséges terméstől. Életemben nem ettem még ilyen finom, tökéletesen hibátlan, roppanós cseresznyét, mint amit az útszélén szedegettem. Megfogalmazódott bennem az a kérdés, vajon a magyar piacokon miért nem találkozunk ezzel a finomsággal? Amennyiben nagy ritkán rálelhetünk, akkor miért kerül csillagászati összegekbe 1-1 kiló.
Természetesen nem is én lennék, ha nem elegyedtem volna szóba a helyi cseresznyeszedőkkel, akik - elmondásuk szerint -200 Ft. - os kilónkénti árakon adják le a cseresznyét. Utazik 140 kilométert a gyümölcs és már 1000 Ft. lesz belőle. Érdekes.
Pár fotót készítettem, de annyira el voltam foglalva a cseresznyeszedéssel, hogy csak mellékesen kattintgattam 1-2 képet.
Amikor megéheztünk, kissé bajban voltunk, mivel a falu szívében található -régebben szebb napokat látott étterem - mára a falu kocsmája lett, így a dülöngélő, kissé illuminált fazonok között nehéz lett volna elkölteni egy békés ebédet, ha ugyan a folyékony kenyéren kívül akad valami szilárd táplálék is. Ezt végül nem tudtuk meg, mert a bizalom sajnos elszállt. No, sebaj! Piszkosul reklámoznak egy Suttogó nevű éttermet, amit elég gyorsan meg is találtunk. Nagyon szép, pályázati pénzekből megújuló éttermecske, pár lóval az istállóban, de itt is éhesek maradtunk. Az italokra több mint fél órát kellett várni, mert legalább 8 vendég volt rajtunk kívül és hihetetlen módon beúszott a nem igazán szakavatott személyzet. Aztán megérkezett az üdítő és a kotyogóban lefőzött rémes kávé, amit 2 leányzó is hozott, mert egynek meghaladta a képességeit a tálcáról két kávénak az asztalra juttatása - nos ekkor jobbnak láttuk a számla kikérését az étlap helyett, amit röpke 15 perc után meg is kaptunk.
Így utólag mókás is lehetne ez a bénázás, de ott éhesen, szomjasan nem volt oly vidám, csak megint megfogalmazódott bennem egy kérdés, hogy sok kiváló vendéglátós szakember naponta túlélési harcokat vív a vállalkozásában, itt pedig teljesen dilettáns emberek súlyos milliókat zsebelnek be erre a projektre - mert a vécéken, az épületen, a félkész beruházásokon piszkosul látszik, hogy nem kell spórolni a pénzzel, akad dögivel. Az, hogy egy embert nem tudnak kiszolgálni normálisan, az már más lapra tartozik.
Na mindezt félretéve nagyon tetszett Nagykörű, kedvesek, barátságosak a helyiek és cseresznye is akad bőven, még ingyen is.
Aki nem érné be a cseresznyével, az gyönyörködhet a meseszép rózsabokrokban és levendulaültetvényekben mert ezek a szépségek is akadnak szép számmal, sőt a falu főutcáján egy oszlop tetején fészkelő gólyacsalád életét is nyomon követheti.
Aztán Szolnokon bőséggel telepakolhattuk a pocakunkat. Egy Evezős halászkert nevezetű szocreál stílusú étterembe botlottunk, ahol a pörgős pincérlány percek alatt hideg italokhoz juttatott, a tradicionális étlapról kedves ajánlására a rántott borjúlábat kiválasztottuk, amit hihetetlen hamar, gusztán és finoman meg is kaptunk.
FESZTIVÁL FESZTIVÁL HÁTÁN
2014 június 7.
Egy kis képes beszámoló a teljesség igénye nélkül.
Pünkösdi hosszú hétvégén nem maradtunk programok nélkül. Hatalmas hőség uralkodott a városban, de akik nem vízparton süttették a hasukat azoknak is vétek lett volna a lakásban ücsörögni, sokkal ígéretesebbnek tűnt egy kis fesztiválozás. A Műegyetem rakparton rendezték meg a hazai serfőzők fesztiválját és vele szemben a pesti oldalon a Bálna előtt a fröccs szerelmeseire gondoltak. Csak a Szabadság híd választotta el egymástól a két helyszínt.
Mind a két fesztivál gyönyörű, jól megközelíthető helyszínen zajlott. A sörfeszt nagyobb tömeget vonzott, hiszen a rengeteg kézműves sör mellett számtalan street food stand is sorakozott.
Nekem egyetlen problémám akadt, hogy itt is bevezették a Szigeten lévő fizetős rendszert, hogy először órákig sorban kell állni a fizetőeszközért, majd megint sorban-állás a kajáért és piáért. Ez 40 fokban, a tűző napon nem a legideálisabb.
Szerencsére a túloldalon hagyományos kápé is megfelelt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------
Borvacsora a Nemoban
2014 június 7.
Egy kis képes beszámoló a teljesség igénye nélkül.
Pünkösdi hosszú hétvégén nem maradtunk programok nélkül. Hatalmas hőség uralkodott a városban, de akik nem vízparton süttették a hasukat azoknak is vétek lett volna a lakásban ücsörögni, sokkal ígéretesebbnek tűnt egy kis fesztiválozás. A Műegyetem rakparton rendezték meg a hazai serfőzők fesztiválját és vele szemben a pesti oldalon a Bálna előtt a fröccs szerelmeseire gondoltak. Csak a Szabadság híd választotta el egymástól a két helyszínt.
Mind a két fesztivál gyönyörű, jól megközelíthető helyszínen zajlott. A sörfeszt nagyobb tömeget vonzott, hiszen a rengeteg kézműves sör mellett számtalan street food stand is sorakozott.
Nekem egyetlen problémám akadt, hogy itt is bevezették a Szigeten lévő fizetős rendszert, hogy először órákig sorban kell állni a fizetőeszközért, majd megint sorban-állás a kajáért és piáért. Ez 40 fokban, a tűző napon nem a legideálisabb.
Szerencsére a túloldalon hagyományos kápé is megfelelt.
 |
| Sor a fizetőeszközökért |
 |
| Műkedvelő hedonistánk kissé megfáradt |
 |
| a feszt |
 |
| Nehezen bírta a sort |
 |
| Jól ment a fagyisnak :) |
 |
| rálátás a fröccsös helyszínre |
 |
| Ez már a Bálna |
 |
| Nagyüzemi fröccs |
 |
| Bálnában |
 |
| Bálna belül |
-------------------------------
Borvacsora a Nemoban
2014. 04. 28. Hétfő este 19 óra.
Nemo Lövőház utca 16.
Buci haverom meglepett ezzel a borvacsorával, ami a Nemoban került megrendezésre. Örültem a meghívásnak, de annyi kínom van mostanában, hogy nem ugrottam ki a bőrömből a hatalmas lelkesedéstől - ha menni kell, akkor megyek volt a hozzáállásom.
Aztán megérkeztünk, kellemes környezet, friss virágok az asztalokon, kedves személyzet -egyből a kezünkbe nyomtak 1 pohár Proseco-t amelynek elfogyasztása után már a kedvem is megjött az estéhez.
Mikrofont ragadott Kovács Antal háromszoros bajnok sommelier, aki hatalmas lelkesedéssel ecsetelte, hogy milyen finom kézműves borokat fogunk fogyasztani az est folyamán, majd minden borocskánál kimerítő magyarázatot kaptunk a készítőjéről és a folyamatokról. Egytől egyig remek volt mindegyik.
Majd a tulajdonos is ecsetelte, hogy mi most tesztalanyok vagyunk, mert tehetséges séfjük új ételekkel kísérletezett, amiket rajtunk fognak tesztelni és kéri szépen, hogy minden egyes fogásról írjuk le a véleményünket és pontozzuk. Szemem felcsillant, hát egy ilyen testhezálló feladatot kell adni egy gasztrobloggernek. Kaptunk papírt és ceruzát, majd a kissé zavarban lévő Putz Lajos, a séf is elmondott pár szerény mondatot a menüről és kezdetét vette a nagy tesztvacsora.
Mondanom sem kell, hogy igen lelkesen teleírtam a papíromat. Mivel többször is elhangzott a mondat, hogy csak őszintén, hát én ezt komolyan vettem és könyörtelenül őszinte voltam. Amit így utólag belegondolva egy kissé finomabban is tehettem volna, de csak építő kritikának szántam és csak remélni tudom, hogy ezt ők is így gondolják. Igazán méltóan viselték.
Sajnos elég félhomály volt a teremben - ami nagyon kellemes, de fotózásra teljesen alkalmatlan. Ezért elég tragikus képeket készítettem, kénytelen voltam pár képet Anti oldaláról lementeni a Pinceáron.huról :(
Íme a menü
Rákhúsos ruccola saláta a tányéron
Kis tésztabatyuk korianderes rákkal töltve, mellé naranccsal gazdagított ruccola.
Sajnos ő volt az, ami nem igazán ízlett, mert a koriander nekem kicsit erőteljesebb volt a kelleténél és az állaga sem tetszett igazán, de ennek valószínű az volt az oka, hogy picike helyen kellett egyszerre sok adagot kitálalni és ez valóban mehet a minőség rovására.
Mellé Homoky Dorottya Tokaji sárga muskotályát kóstoltuk, ami egy igazi, üde, mondhatni csajos bor, eszméletlen finom volt. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok megszállott borrajongó és így is imádtam.
A következő fogás volt az én hatalmas meglepetésem és a kedvencem az est folyamán. Gazpacho ropogós bébipolippal.
Ez a kaja mindent vitt. A jéghideg, sűrű és ízletes gazpacho, a ropogós és tűzforró tökéletesen megsütött bébipolipokkal és a wasabi-s uborkahabbal zseniális kitalációja a séfnek, az állagok, ízek és a hideg-meleg kombinációja lenyűgöző harmóniában találkoztak egymással. Nagyon remélem, hogy megtalálható lesz az új étlapon.
Ráadásul e mennyei étel mellé igen kiváló rozét kaptunk kísérőnek így teljes volt a boldogság. Légli Géza Kislaki rosé 2013
A következő fogás Pirított pisztráng volt zöld-fűszeres polentán tálalva. Sajnos a kép elég katasztrofális lett, de látványra ez volt a legszebb fogás. Nagyon finom volt, a pisztrángnak ropogósra volt pirítva a bőre, a polenta gazdagon és finoman volt fűszerezve, belül szinte krémes volt. A gránátalmával ékesített házi balzsamecetkrém remekül kiegészítette. Hibátlan fogás.
A leöblítésénél maradtunk Légli Gézánál, egy 2012-es évjáratú Kislaki sillert áldoztak erre a feladatra. A szomszédos asztalok hatalmas örömére, talán ez a bor aratta a legnagyobb sikert a pasik körében. Ez nem vörös, hanem pirosbor.
Tonhal Wellington érkezett a pisztráng után. Szerintem hihetetlen jó ötlet. A tonhal tökéletesen szaftos maradt a belsejében, talán a tészta nem sült át mindenhol tökéletesen, de ez most is a rengeteg adag egyszerre elkészítésére fogható. Igazán fenséges fogás és remekül illett hozzá a zöldségköret.
Neiner pince 2012-es Szekszárdi kadarka dukált mellé.
Ezen a linken Anti elmondja, amit tudni érdemes erről a nemes nedűről.
A következő fogás Fish and Chips egzotikus gyümölcsökből készült chuthney-val.
Jó volt, de nekem valahogy nem igazán nyerte el a tetszésemet, amit viszont a javára írnék a tökéletesen elkészített sült krumpli volt. Belül szinte krémes, kívül pedig aztán tényleg ropogós volt.
Ekkor érkezett meg az édes bor. A hal mellé és a desszert kísérőjeként is egyaránt.
Barta pince Tokaji furmint szintén 2012- ből. Igazi csajos desszertező, beszélgetős borocska, jólesően kortyolgatható, itatja magát és könnyen a fejbe száll. Nekem elnyerte a tetszésemet.
A desszertünk könnyed levezetője volt ennek a tartalmas vacsorának. Igazából nem is tudom, minek nevezzem egy citromos sörbet mentás habbal. Jó állagú, jó ízű, igazi nyárias finomság. Könnyen lecsúszik egy fárasztó vacsora után és kellemesen hűsítő a megterhelt gyomornak.
Kritikán aluli minőségű képeimtől eltekintve, egy nagyon kellemes, jó hangulatú estét tudhatunk magunk mögött. Sok finomságot ettünk és jófajta borokat ittunk.
A Nemo egy jó étterem, érdemes végigkóstolni a kínálatot.
Természetes fénynél azért ínycsiklandóbb a haltál.
https://www.facebook.com/CsakMertSzeretem?fref=ts
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------
........................................
Szimpla vasárnap
Látogatás időpontja 2014. január 5.
Kimentem, mert szép idő volt. Bevallom remek hangulata volt az egésznek, de nem mint piacnak.
Remek találkahely. Külföldiektől hemzsegett, magyaroktól és árusoktól nem annyira. Ugye az ember azt várná egy termelői piactól, hogy szinte átláthatatlan legyen a sok árustól és a roskadásig megpakolt standoktól. Ez nem így volt.
Árusok voltak, rengeteg méz, lekvár és szörp. Nos ezekre nem volt szükségem. Volt ugyan egy sajtos és egy húsos stand, a sláger pedig az egyetlen savanyúságos volt, ott még sor is állt.
Vittem a nagy bevásárlószatyrokat, de érintetlenül haza is hoztam. Végül egy szarvasgomba olajjal gazdagodtam, mert annyira jó fej volt az értékesítője.
Tudom, hogy tél van, ezért nem dúskálunk a primőrökben, de p.l. egy nyamvadt céklát sem láttam. Gyümölcs egy helyen volt alma.
Nem tudom, lehet bennem van a hiba, de csalódtam. Nem adom fel, tavasszal megint teszek egy próbát.
Csak, mert szeretem a Facebook-on is!
https://www.facebook.com/CsakMertSzeretem?fref=ts
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------
VILÁGEVŐ VIETNAMI VACSORA
A vacsoráról készült egy felvétel.
A videót megnézheted itt.
A lényeg minden tökéletes lett volna, ha nem a három lányt kapjuk ki társaságnak és nem most forgattak volna filmet. Na, de nem adtuk fel! Nem hagytuk, hogy a buta külső körülmények elvegyék a kedvünket-pedig nagyon közel álltunk hozzá. A kaják finomak voltak főleg a kacsa és az angolna. A legjobb a királyrák és a leves volt, de ezeket már ismertem előző látogatásom jóvoltából.
A leves után megérkezett a a friss tavaszi tekercs. Guszta és finom.
A saláta is megérkezett
Szegény árva rákot, csak az utolsó pillanatban tudtam lekapni:)
Ö a Nem. Káposztába töltött husi.
Savanyú hal
Az angolna
A kacsa
Ez a wokban készült édeskömény
Szezámos és nagyon gyömbéres csirke
Itt készül a desszert.
Sült banán.
Csak, mert szeretem a Facebook-on is!
https://www.facebook.com/CsakMertSzeretem?fref=ts
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------
https://www.facebook.com/CsakMertSzeretem?fref=ts
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------
NEMZETI VÁGTA
Kicsit körbejártuk az étel- ital kínálatot. Rengeteg finomságot lehetett vásárolni, még malac is sült egészben. Az árak nem a Földön jártak itt sem. Viszont felfedeztem egy csoda ízletes valamit. Számomra újdonság volt. Juhtúrós lepény volt baconnal, hagymával esetleg kolbásszal. A leghelyesebb árusok voltak. Végig mosolyogták a 3 napot, pedig megállás nélkül dolgoztak, folyamatosan kígyózott a soruk. Képzeljétek roma testvérek álltak össze, a nővér volt a főnök a többi testvér pedig fegyelmezetten végezte a dolgát. Tiszták voltak, rendkívül dolgosak és kedvesek. Amit árultak, az valami hihetetlen finom volt. Folyamatosan terelgettem hozzájuk az ismerőseimet, hogy kóstolják meg ezt a csodát.
Remélem találkozunk még velük:)
Még pár fénykép a kavalkádról:
Csak, mert szeretem a Facebook-on is!
https://www.facebook.com/CsakMertSzeretem?fref=ts
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------
OKOS CSOKI
Ajándékba kaptam Görögországból. Gondoltam megosztom veletek. Remek megoldás csokievés közben műemlék és térképismereteinket bővíteni:)))
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------
--------------------------------
ÖRÖM FŐZŐCSKE A GASTROPOLISBAN 2012 JÚNIUS 9
Életemben először küldtem be receptet egy versenyre. Az motivált, hogy a szerencsések együtt főzhetnek Spanyolország egyik legkiválóbb szakácsával. Hatalmas mázlim volt, mert a közönség beszavazott. Igaz nem készültem extra étellel, csak egy számomra kedves receptet küldtem be. legközelebb tudatosabban fogok készülni az ilyen megmérettetésekre, hogy a zsűri kedvébe is járhassak. Az Extenda által kiírt alapanyagok igen közel álltak hozzám, ezért sokat nem gondolkoztam a dolgon. Na, de a lényeg, ott voltam a II. ANDALÚZ RECEPTVERSENY nyerő főzésén, és most csak ez számít.
Csodálatos szervezés, nagyon helyes emberek, isteni ételek és egy roppant jó humorú, zseniális szakács Enrique. Tömören ez a lényeg. Köszönöm, hogy ott lehettem:)))
A Gastropolis főzőiskola csodásan felszerelt és nagyon kellemes környezetet biztosított számunkra. Szerencsére a nyereményünkhöz hozzátartozott egy féláras kupon a főzőiskolába, ezért szerencsére nem utoljára főzőcskéztem ott:).
7 féle ételt főztünk meg és fogyasztottunk el. Rengeteg képet készítettem, hogy mindenre pontosan emlékezzem, de felesleges volt, mivel a szervező Extenda rengeteg képet készített és annyira kedvesek és figyelmesek voltak, hogy mindenkinek átküldték, hogy használhassuk. Sőt, a recepteket kinyomtatva, és emailben is biztosították számunkra. Így tényleg precízen megoszthatom én is majd veletek. A blog főoldalán fogom egyenként kiírni.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------
-----------------------------------
FINOMÁNIA SZIGETMONOSTOR 2012 június 3.
Vasárnap Szigetmonostoron egy nagyon kellemes napot töltöttünk el a Rosinante szálloda által rendezett gasztro vásáron, mely a Finománia névre hallgatott. Ahogy ígérték, tényleg a vidéki francia piacok hangulatát idézte. A környezet csodás, az idő napos, a kiállított áruk pedig egytől egyig kíváló minőségű és zamatú kézműves alkotások voltak.
A környezet festői, a szálloda csodás, nyugodt harmóniát áraszt. Itt tényleg feltöltődhet az ember, egy pillanat alatt elfeledkezhetünk a rohanó hétköznapokról.
Rengeteg élménnyel, tapasztalattal és ízzel gazdagabban tértünk haza.
Végig kóstoltuk a Csikos lekvárokat édeset és sósat. Megtudtuk mit rejt a név és a dizájn. Hatalmas lelkesedéssel beszéltek a fiúk remekműveikről. Innen is kívánok nekik sok sikert:))
A fűszerész mellett sem lehetett elsétálni vásárlás nélkül.
Zsuzsa asszony csodás sajtjaiból is kaptunk kóstolót bőséggel. Nálam a rozmaringos volt a befutó, de a többi is isteni finom volt.
A legtöbb időt talán a Kaldeneker lekvárosház standjánál töltöttük. Csodás dolgokat állítanak elő és mennyei ízekben. Természetesen itt is mindent végig kóstolgattunk. Remek recepteket kaptunk, sőt még pektint is tudtam itt vásárolni a saját készítésű lekvárjaimhoz.
A kecsketej szappanok is oly csodás elrendezésben heverésztek, hogy nem lehetett ellenállni neki.
Hihetetlen kellemes és hasznos napot töltöttünk el. Mindent nem tudtam lefotózni, sajnos. A hangulatot talán sikerül így is megosztanom
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------
GASZTROSZÉGYEN A HUNGARORINGEN
Kicsit beúsztam a blog írásával, mivel a mult hétvégét a Hungaroringen töltöttem.
Rengeteg ember, sok árus, halláskárosulás és szép napos idő. Végül a hétvége adott alkalmat egy rövidke posztra.
Én is ott dolgoztam 3 napig hajnaltól estig, ami nem tette lehetővé, hogy hozzam otthonról a jó kis házi kosztot. A fanatikus szurkolók egy része szintén három napot töltött a pályán, tehát kénytelenek voltak az étkezést a helyszínen megoldani. Ami nem volt egyszerű, mivel hatalmas választék sem volt, az árak pedig nem az átlag ember pénztárcájához voltak méretezve. Ezt ügye tudjuk, hogy így szokott lenni, de az ember, ha vagyonokat ad egy ételért szerintem joggal elvárhatja, hogy az ízletes legyen.Itt sajnos ez nem így volt. Szerintem a vendéglátás szégyene, amit ott tapasztaltam. Első nap vettünk 1/4 csülköt, amit bajor csülöknek hirdettek. Ez nagy hiba volt. Igaz faszénen megforgatták 1-2 percig, de ez nem segített rajta. Ugyanis a leghitványabb valami volt ez, amit valaha ettem.
Vagyis nem ettem most sem, mert a kukában végezte. Talán életemben először dobtam ki így ételt. 2700 Ft-ot fizettem, ezért a szemétért, amit természetesen csonttal együtt mértek. Az Auchanban szoktak ilyen gyorsan pácolt, beinjekciózott hússzármazékokat akciózni. Az ízét nem is tudom semmihez sem hasonlítani.Ami még tetézte a bajt, hogy a húst csak nagyítóval lehetett találni a csonton, mert az 5cm vastag zsírréteg mindent beborított.
Nem lett jó kedvem ettől az esettől, mivel ez még pénteken történt, és tudtam, hogy még két teljes napot ott fogok tölteni.
Bepróbálkoztunk a gyrosszal, amihez nem nem tápláltam nagy bizalmat, de a többiek ragaszkodtak hozzá.
900 Ft/db. Megint sikerült kifognunk valami szörnyűséget. Életem legrosszabb gyrosa volt. Tombolt benne a döglött pulyka dögíze. Töményen bekenték kurkumával, amitől csupa sárgák lettünk, nyers szeletelt káposztával tömték meg, még arra sem vették a fáradtságot, hogy kicsit lesózzák.Ennek az ételnek csak a fele került a kukába.
A gyros evés után döntöttem el, hogy megírom magamnak ezt a rémálmot.
Vettünk lángost. Ez nem volt rossz, a kiszolgálószemélyzet is kedves volt, de én eszem 1 lángost utána hónapokig nem kívánom, mert annyira eltelít. 550 Ft, de elfogyott és nem a kukáé lett.
Próbáljuk meg a kenyérlángost.700 Ft, kétféle ízesítés bacon és kolbász. A baconra szavaztunk.Forró, ropogós, nem sajnálták a szószokat sem. Örültünk, mint majom a farkának.
Másnap megint boldogan szaladtunk a bevált kenyérlángosunkért, de sajnos nem frissen sütött volt, a melegen-tartóból vették elő és kőkemény volt, majdnem beletörött a fogunk :(
Sebaj, van rétes! A rétes nagyon finom volt választék is akadt bőven, friss is volt és meleg is, helyben sütötték. Az ára viszont 490 Ft/db. nem volt túl szép, szerintem, de végre valami jó volt!
Utolsó nap a csapatunk egyik része vett tarját grill zöldséggel 2-2 szelet húst és 1-1 adag zöldséget 7600 Ft- os potom áron.
A hús puha és fűszeres volt, jót tett neki a faszénen forgatás, de a zöldség valami kritikán aluli volt. Ízetlen, kemény és nyers.
Én ezt valahogy nem értem.Kivonul hatalmas aparáttal. Nyilván pénzt szeretne keresni, akkor miért árul szart???? Eszközei megvannak, áruja is bőséggel akad, nyilván 1 szakácsot is megtudna fizetni aki felügyelné az ételek elkészítését.
A végén láttam, hogy rengeteg étel megmaradt, senki sem ment vissza még-egyszer Biztos, hogy bukott a kitelepülésen, nagyon sajnálom érte, de megérdemelte. Ilyet nem lehet csinálni, hogy méreg drágán ehetetlen szart árul az ember. Legyen borsos az ár, de azért méltán elvárja az ember, hogy kapjon valami fogára valót.
A három nap alatt hemzsegtek az ellenőrök. Az érintésvédelmi jegyzőkönyvekkel az egészségügyi könyvekkel és a számlákkal voltak elfoglalva. Miért nem ellenőrzik az elkészített ételek minőségét, csak a származását?? Ez egy akkora pofátlan lehúzás volt, hogy nem is találok rá szavakat. Én nagyon jól tudom, hogy sok a bérlet, drága az alapanyag és a személyzet is sokba kerül, de ilyen minősíthetetlen és drága moslékkal kétlem, hogy profitot képes termelni. Ám, lehet úgy gondolja elég, ha csak egyszer eszik a szerencsétlen vendég, nem kell visszajönnie, de hamarosan egyszer sem fog odamenni senki sem.
A rengeteg külföldi is megízlelhette a híres konyhánkat, Szégyen!!
Végül ez a burgonyaspirál volt a mentsvárunk. Utolsó nap feltűnt a fiúknak, hogy naponta megyünk hozzájuk. Megkérdezték, hogy itt dolgozunk, mondtuk, hogy igen. Annyira helyesek voltak, hogy megvendégeltek minket 2 hatalmas adagra. Szóval vannak még rendes emberek és ehető kaják is, még ha az csak egy sült krumplu :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése